Anatole France (1844- 1924)

Gyermekkorát apja párizsi könyvkereskedésében töltötte, amelynek vevőköre a párizsi egyetemi életből került ki, így nem csodálhatjuk, hogy ő is a könyvek szerelmesévé vált. Egyetemi pályafutását is a könyvtárosi szakkal kezdte. Leconte de Lisle volt a görögprofesszora. Lisle vezetésével alakították meg a fiatal költők a Parnasse Contemporian című folyóiratot, amelynek szerkesztője és publicistája lett. Ekkor vette fel az Anatole France írói álnevet. Hamarosan "Parnasszistáknak” kezdik emlegetni a lap körül csoportosuló írókat.




Első híres regénye a Bonnard Szilveszter vétke. Másik nagyon népszerű könyve a Lúdláb királynő, melynek főhőse Jerome Coignard szabadgondolkodó abbé, akit annyira megszeretett alkotója, hogy más regényeibe is beleírta . 1896-ban a Francia Akadémia Tagjává választották.


A Dreyfus-ügyben az addig apolitikus France Émile Zola oldalára állt, ő is aláírta a per felülvizsgálatát követelő petíciót. Miután Zolától visszavonták a becsületrendet, France is visszaadta tiszti fokozatát.


Ebben az időben kerül kapcsolatba a szocialistákkal, és alapító tagja lett az Emberi Jogok Ligájának. Harcolt a szakszervezeti jogokért, és az állam és az egyház szétválásáért.


A világháború kitörésekor a pacifista kisebbség szószólója volt. 1919-ben szembehelyezkedett a párizsi békeszerződéssel. Felindult cikkel tiltakozott l'Humanité 1919. julius 22-iki számában a világháborút lezáró igazságtalan békék ellen. 1920-ban a francia Pen Club elnökévé választották, 1921-ben pedig neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat.


Noha üdvözölte a Szovjetuniót, elsők között szólalt fel a koncepciós perek ellen.
Anatole France életének magyar vonatkozása is volt, ugyanis titkárnője a magyar festőművész és írónő , Márkus Ottilia volt – Bölöni György felesége - aki több visszaemlékezést is írt a nagy íróról.