1826-ban született Máramarosszigeten. 12 évesen veszítette el édesanyját, aki öccse születésébe halt bele. Ezt azért fontos megemlítenünk, mert ezután Kilényi Dávid gondoskodik nevelésükről, aki az első magyar vándorszínész-társulat igazgatója. Kilényi sógornője pedig nem más, mint a kor legendája, Déryné.

Kornélia már gyerekkorában fellép szülővárosának előadásain. Déryné veszi pártfogásába a tehetséges kislányt, s vállalja, hogy kitanítja a mesterségre. Kiválóbb mestere nem is lehetett volna Kornéliának, hiszen ebben az időben még nem létezett színészképzés.

Később meghitt barátság fűzi a híres Kántorné Engelhart Annához, akit majd második nagy mesterének nevez. Ifjú színésznőként végigjárja az akkori Magyarország színpadait, s a legkiválóbb színészekkel játszhat.

Élete egyik legromantikusabb eseménye a Petőfivel való találkozás. Épp Debrecenben készül a fellépésre, mikor a színfalak mögött elterjed a híre Petőfi érkezésének. A gyanút megerősíti a felzúgó taps is, amely a nézőtérre érkező Petőfit köszönti. A húsz éves Kornélia váratlanul egy megzenésített Petőfi verssel indítja a jelenetét, ami újabb tapsvihart robbant ki.


Petőfi a nézőtéren hajlong, majd az előadás után azonnal a színésznőhöz rohan, akit már másnap feleségül is kér. Végzetük, hogy nem találnak olyan merész papot, aki azonnal összeadná őket szülői beleegyezés nélkül. Végül sorsuk elágazik, Kornélia a társulattal tart, Petőfi pedig elindul Szendrey Júlia felé.

Mikor Kornélia fülébe jut Petőfi házassága, dacból ő is gyorsan férjhez megy Szerdahelyi Kálmánhoz, aki szintén színész. Nem lesz hosszú életű ez az első házasság, ugyanis egy nyalka huszárkapitány miatt elválik első férjétől, de ennek a házasságnak ezzel még nem szakad vége, ugyanis idősebb, érettebb fejjel és mostmár igaz szeretettel még egyszer összeházasodnak.

Legendás párost alkotnak a színpadon - a magyar színjátszás első nagy párosaként emlegetik őket. "Ha ők ketten vannak a színpadon - mondja Alexander Bernát, a nagyhírű korabeli kritikus - minden dialógus olyan volt, mintha két nagyon ügyes, és szellemes tőrvívó csatázna egymással."

Tizenöt esztendeig - a férj haláláig - élnek házasságben,s dolgoznak egy színpadon. 1881-ben Podmaniczky Frigyes a Nemzeti intendánsa életfogytig tartó szerződést ajánl föl a művésznőnek, ami később "örökös tagság" néven válik ismertté, s első ízben Prielle Kornélia kapja meg ezt a kitüntető lehetőséget.

Szellemi frissességét mutatja, hogy még 78 évesen is új szerepekre vállalkozik. 1892-ben bécsi vendégszerplése alkalmával kizárólag az iránta érzett tiszteletből tűzik műsorra Csiky Gergely "A nagymama" című darabját, - Csiky a nagymamaszerepet direkt Prielle számára írta.

A szerepben egy bókoló öreg gavallér azt mondja neki: "Ön húsz év alatt mit sem változott, asszonyom..." Mire Prielle szerepe szerint így válaszol: "Úgy látszik, én nem öregszem" - és a bécsi közönség is óriási tapsorkánnal köszönti a művésznőt, állva...