Szilágyi Benárd Ágoston 1880. január 3-án született Budán. A piaristáknál tanult, majd az orvosi diploma megszerzése után, mint belgyógyász és sebész is gyakornokoskodott. Szociális érzéke hamar kitűnt; miközben az I. kerületi Munkásbiztosító Pénztár főorvosa lett, Kelenföldön és Lágymányoson is ingyenes betegellátást biztosított a szegényeknek. Tagja lett a budai keresztényszocialista mozgalomnak, s így a Tanácsköztársaság bukása után kinevezték a Munkásbiztosító Pénztár igazgatójának, majd a Huszár-kormány megalakulásakor a népjóléti és munkaügyi minisztérium adminisztratív államtitkára lett; Simonyi-Semadam Sándor és Teleki Pál első kormányában is ugyanezen terület miniszterévé nevezték ki. 1920 és 1922 között a KNEP nemzetgyűlési képviselője, az 1922-es nemzetgyűlési választásokon pedig lajstromos listán jutott be a Parlamentbe a Keresztény Egység Táborának programjával. A trianoni békeszerződés egyoldalúsága miatt, a lemondott békedelegáció helyett, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár kíséretében, június 4-én, állva írta alá a dokumentumot. A béke aláírása után tagja maradt a Teleki-kabinetnek egészen annak bukásáig. Benárd Ágoston, miután Bethlen-kormányába már nem kapott meghívást, a Nép című jobboldali újság főszerkesztője lett, melynek hasábjain élénk publicisztikai tevékenységet is kifejtett. 1924-ben kilépett a kormányt támogató Wolff-pártból, mert véleménye szerint a kormány elvesztette keresztényszocialista alapjait. Gömbös Gyula kormányának megalakulásával visszatért a pártpolitikába és a Nemzeti Egység Pártjába is belépett, ahol a budai tagszervezetek ügyeinek szervezésében szerzett érdemeket. 1935–39 között pártja színeiben a veszprémi választókerületben nyert mandátumot. A II. világháború kitörése után végleg visszavonult az aktív politikai élettől. 1968. június 22-én halt meg.