A nagy romantikus angol nemzedék költőinek - Byron, Shelley, Keats - halálától a XIX. század végéig terjedő évezredeket nevezi a kultúrtörténet Victoria királynő korának A romantika még él, de már belehajlik a realizmusba.

A józanság, a közérthetőség, olykor a keresett hétköznapiság válik művészeti eszménnyé. Ennek a „victoriánus" korszaknak legünnepeltebb költője Alfred Tennyson. A formabiztonság, a mértéktartás, a zengő közérthetőség művésze.

Kortársa, Robert Browning azonban egyik erényében se követi, ő a nagy romantika folytatója, Shelleyt vallja eszményképének. Túlzást túlzásra halmoz, hajszolja a ritka szavakat és kifejezéseket. Sokan érthetetlennek tartják, mások zavarosnak, a szabálytalanság még az enyhébb vádak közé tartozik.. Végülis némi berzenkedéssel az a vélemény alakul ki, hogy Tennyson után ő a Victoria-korszak második legjelentékenyebb angol költője. Mára már innét is tovább lépett, nemzetközi értékelés szerint a romantikus nemzedék után és a modern irodalom újdonságai előtt Robert Browning a legnagyobb angol költő.

Jómódú polgárcsalád gyermeke.. 21 éves korában külügyi szolgálatba lép konzuli titkárként, miután több országgal is megismerkedik, egy ideig pedig Oroszországban - Szentpétervárott - él. Ott írja első két megjelenő művét, a „Paracelsus"-t és a „Sordelló"-t. Ezek apja költségén megjelennek, és kritika is felfigyel rájuk, bár túl filozofikus és felettébb homályos műveknek tartják őket.

Életének nagy fordulata 34 éves korában következik be. Megjelenik életében Elisabeth Barrett. Browning még személyesen nem ismeri az akkor már neves, népszerű költőnőt. Úgy kezdődött, hogy verseibe szeretett bele. Megismerkednek és azonnal mindkettejükben fellángol az ellenállhatatlan szerelem.

Elisabeth hat évvel idősebb, gyermekkorától betegségek kényszerítik ágyba. De vonzóan szép, kora talán legműveltebb asszonya és az irodalomtörténet legnagyobb költőnői közé tartozik. Mindkét család és minden orvos tiltakozik a házasság ellen, mégis ki tudják kényszeríteni az esküvőt.

De azonnal el is költöznek Angliából. Nemcsak a férj, hanem a feleség is oly neves költő, hogy műveiket örömmel fogadják a kiadók. - Firenzében érzik otthon magukat. Elisabeth ugyan mindig beteg, Robert makkegészséges, de a szerelem szakadatlanul lángol. A férj hatására a feleség finom költészete komolyabbra mélyül, a feleség hatására a férj verselése finomabb, elegánsabb lesz. Több mint egy évtizedig tart ez a boldogság, közben még fiuk is születik. Idővel Robert Barrett-Browning néven olasz szobrász lesz belőle.

A költő élete végső éveiben nála lakik Rómában. - Elisabeth 55 éves korban hal meg. A már régóta világhíres költő ettől kezdve is többet él Olaszországban, mint Angliában, de Firenzébe többé a lábát se teszi be. Firenze Elisabeth emléke. Életműve pedig ezután, a végső negyedszázadban teljesedik ki. Ekkorra a műfajok is jobban szétválnak műveiben. Kötetnyi lírai költemény gyűlik össze a szerelem boldog és szomorú pillanatairól, a lélek élményei remekművek alkotására ihletik. epikai költészetének csúcsa, az elbeszélő költészet legkülönösebb remeke: „A gyűrű és a könyv".

Ez a regényterjedelmű elbeszélő költemény szigorúan tekintve versben írt bűnügyi történet. Egy a XVII. században valóban megtörtént rejtelmes bűneset, illetve ennek bírósági tárgyalása a témája. A mi számunkra igen nagy hiány, hogy ennek a sajátságos remekműnek nincs magyar fordítása. Érdekes műve még az „És Pippa énekel" című drámai költemény. Hősnője, Pippa, a szelíd fiatal lány, aki ahol csak jár, ösztönösen rendet csinál, békét teremt. Ez a „Pippa"-dráma 1841-ben jelent meg, az azóta eltelt másfél évszázad óta igen kevés helyen és igen ritkán játszották, mégis a legjobb drámai költemények közé tartozik.

Ha a victoriánus kor költészetére gondolunk, sehogy se hagyhatjuk ki Robert Browningot, aki a legkevésbé jellemző erre a korszakra. (Részletek  Hegedűs Géztól)