Rodin szobrászata a modern szobrászat kiindulópontja. Párizsban született egyszerű családban. Műve többségét hajdani lakóházában a régi Hotel de Brionban őrzik, mely ma Rodin műveinek múzeuma. Ha az "impresszionista" fogalom egyáltalán alkalmazható a szobrászatra, akkor ez a XIX század legnagyobb francia szobrászának, Rodinnek a műveire illik.


Kenneth Clark szerint Rodin volt az utolsó nagy romantikus művész, Delacroix és Byron örököse. Élete legnagyobb csalódása volt, hogy nem ő nyerte a Hyde Park-i Byron emlékműre kiírt pályázatot. A Calais-i polgárok című kompozicióját 10 évi vita után avatták fel, végül a Calais elöljárói nem tartották a városhoz méltónak, így ma is a brit parlament mellett látható Londonban. Michelangelo példája nyomán gyakran a megmunkálatlan anyagot is belekomponálta művei hatásába (Danaida).



Legismertebb munkája a híres Gondolkodó, ha önmagában nézzük is megállja a helyét, de abban a környezetben ahova szánta, még markánsabb jelentése van. A pokol kapuja cimű kompozició középpontjában áll (ül) az eredetije. Rodin ezt a kompoziciót valamennyi kisplasztikája gyüjtőhelyéül használta. A gondolkodó eredetije egészen kicsiny.



Rodin figurái közül egy sincs, amelyik arasznyinál nagyobb lett volna eredetileg. Vitalitásukból vesztettek is, mikor segédei nagyban is megformázták őket, s még többet vesztettek, mikor márványba faragták őket. A pokol kapuja címet Rodin Dantétól vette: " Ki itt belépsz ,hagyj fel minden reménnyel."


Rodin nem csinált belőle titkot, hogy csodálja a görög és gótikus szobrászatot, de saját munkája a barokk és a romantika keveréke. Van egy időtlen alkotása, ami egyszerre nagyon ősi vagy nagyon modern : a Balzac-emlékmű. Balzac sok éve halott volt már, amikor Rodin megkapta a megrendelést, mely szerint a szobornak ideális képmásnak kell lennie - s ez súlyos akadályt jelentett a művésznek, aki mindig közvetlenül természet után dolgozott.



Annyit tudott csak, hogy Balzac alacsony volt és kövér, és házikabátban szokott dolgozni.Ugyanakkor hatalmasnak kell láttatni az írót - kora vezérszelleme, s mégis olyan formátum, amely meghaladta korát.



Sajátos módon oldotta meg a dilemmát: öt vagy hat kövér meztelen férfialakot mintázott meg, hogy képet nyerjen Balzac testi mivoltáról, s aztán több havi töprengés után kiválasztott egyet s erre öntötte rá a házikabátot érzékeltető drapériát.



Ily módon szobrának monumentalitást ( a legnagyobb szobor Michelangelo óta ) s egyszersmind lendületet is kölcsönzött. Rodin kortársai bezzeg nem így vélekedtek, amikor meglátták az 1898-as Salonban. Mélységesen megbotránkoztak. "Rodin cinikus tréfacsináló!" "Rodin csaló!" Elhangzott még a vészkiáltás is: "la patrie en danger! (veszélyben a haza!), ami jól illusztrálja, hogy milyen komoly ügye a franciáknak a művészet.



A szobor körül nyüzsgő, fenyegetőző, ökölrázó tömeg egyetértett abban, hogy ilyen drapéria alatt emberi test nem létezhet. Rodin, aki ott ült a közelben, persze tudta, hogyha fogna egy kalapácsot, és leverné a drapériát, ott állna a meztelen test, láthatná bárki.



A feldühödött kritikusok elmondták a szobrot mindennek, hóembernek, dolmennek, bagolynak, pogány bálványnak, - és persze igazuk volt, de ma már mindezt nem gyalázkodójelzőként értékeljük. Balzac teste valóban időtlen, mint egy druidakő, a feje csakugyan bagolyszerűen falánk.
Kapcsolodó linkek