"Bródy Sándor Egerben született. Újságírói pályáját Erdélyben kezdi, majd Pestre jön a Magyar Hírlaphoz. Fele részben újságíró, akit lázasan érdekel a napi aktualitás. Az első magyar naturalistát ünnepelte önmagában, aki végre úgy írja meg a dolgokat, ahogy vannak. De mondta néha az ellenkezőjét is . Meséit naturalista módon gondolta el, de amikor eszébe jutott, átcsapott a lírába vagy a fantasztikumba. Varázsát talán éppen önellentmondásai adják meg. Tárgyilagos akar lenni, de minduntalan elragadja szeszélyes, gazdag temperamentuma.



Stílusa volt a legnagyobb önellentmondása. Prózájának alapja a Jókai nyelv. Jókait a rajongásig szerette és mindenben a tanítványa akart lenni. Ő volt az első. aki ráeszmélt arra, hogy a pestinek alapjában véve ugyanannyi joga van ahhoz, hogy beszivárogjon az irodalomba, mint a palócnak vagy az alföldinek - ez is népnyelv, ha beszélői nem is művelik a földet. A külföldi irodalmak is bőven merítenek fővárosuk argot-jából." - írja róla Szerb Antal.


A Fehér Könyvet egyedül írja. Regényt, novellát, cikket kritikát, mindent a maga erejéből. Másik vállalkozása a Jövendő, amelyhez már talál társakat, méghozzá a kor jeles és meghatározó szellemű íróit, Ambrus Zoltánt, Gárdonyi Gézát, Heltai Jenőt. Ez a folyóirat az induláskor még meglehetősen radikális, ( állandó rovatok: forradalom, orosz szocializmus). Gorkijt, Hauptmannt, Adyt közöl, de a vége felé kifullad, elszíntelenedik és egyre gyakrabban tűnnek fel címlapján főhercegi portrék.


A folyóirat hanyatlásához magánélete válsága is hozzájárult. Bár négy gyerekes családapa, mégis bohém életet él, és sokakat megdöbbent a fiatal feltűnő költőnővel, Erdős Renéevel való viszonya. Öngyilkossági kísérlete jelzi, hogy Bródy lába alól kicsúszott a talaj. Legismertebb regényei A nap lovagja, Az ezüst kecske, és a nagy port kevert Nyomor. Nagyobb elismerést szereztek neki színpadi művei. A legismertebb drámája, melyet ma is szívesen játszanak a színházak, A dada és A tanítónő.