Makón született, tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, a jogtudományok felé orientálódva. Megyei és állami tisztségviselőként dolgozott, a Szabadelvű Párt képviselőjeként Tisza István nevezte ki főispánnak. Később Fejérváry Géza felkínálta neki a belügyi tárcát, amit elfogadott. Kormányprogramában szerepelt az általános titkos választójpg terve. Összeütkozésbe került a vármegyékkel adók megtagadása miatt, a koalíciós minisztérium megalakulásakor pedig már túl nagy volt ellenzőinek száma, és habár a Szociáldemokrata Párttal próbált szövetségr lépni (Kristoffy-Garami Paktum), de ez nem sikerült, és 1906-ban távoznia kellett a minisztérium éléről. Utánna még kapcsolatban maradt Ferenc Ferdinánd "műhelyével", ahol demokratikusabb követeléseket próbált érvényesíteni kisebb pártokkal. 1910-ben újra országgyűlési képviselő lett, de 3 év múlva végleg visszavonult a politikai életből. 1927-ben jelent meg életművét és álláspontjait tartalmazó terjedelmes műve, amely a Magyarország kálváriája ; Az összeomlás útja címet viselte. 1928 márciusában hunyt el.