A „hivatalos” magyar labdarúgó-kezdetet azután Hajós Alfréd, olimpiai úszóbajnokunk így jegyezte fel: „Stobbe Ferencnek, a „Sportvilág” akkori szerkesztőjének, egyébként építésznek társa volt Ray Rezső építész. Ennek Svájcban, Lausanne-ban tanuló és ott futballozó fia, Ferenc magával hozott Budapestre egy valódi angol labdát. Ezt Stobbeval 1896 decemberében magával vitte a BTC tornatermébe, s az itt gyakorlatozók közé dobta. Valamennyien a labdára rontottak, rúgták, dobáltak, ütötték, mígnem Iszer Károly a BTC művezetője és vezére meg nem állította a labdával viaskodókat és Ray el nem magyarázta a labdarúgás lényegét.” A tornászok 1897 januárjában két csapatot szerveztek, amelyek a havas és sáros Millenárison készültek az első mérkőzésre. 1897. május 9-én rendezték meg az első magyar hivatalos futballmérkőzést, száz főnyi néző előtt. A BTC két csapata, a kék-fehérek és a piros-fehérek csaptak össze. A csapatok összeállítása a következő volt: kék-fehérek: Réti - Klebersberg, Bauer-Pesky, Harsády, Iszer - Ray, Hajós (Guttman), Kakas, Gillemot, Szűcs; piros-fehérek: Weisz-Panny, Paletta - Coray, Jezsek, Sturza K .- Stobbe, Lindner, Surza H., Malaky, Papp. A meccset a kék-fehérek nyerték 5:0-ra, mert a csapatukban játszott Ray Ferenc.

A mérkőzésnek nagy sikere volt, még hetekig beszéltek róla Budapesten. A BTC példája fellelkesítette az ifjúságot és gyorsan terjedt a futballozás a fiatalok körében.

A mérkőzés után néhány játékos és vezető Bécsbe utazott tapasztalatcserére és egyúttal meghívták a Criketterek csapatát Budapestre. Elérkezett a nagy nap, 1897. október 31-e, amikor is sor került az első nemzetközi mérkőzésre, a BTC és a bécsi Criketterek között. A mérkőzés jegyeit sok helyen ingyen osztogatták, de így sem telt meg a 2000 nézőre épült lelátó. Csak néhány száz néző volt kíváncsi a meccsre. A BTC kék-fehér ingben állt fel: Stobbe – Harsády, Ashton – Iszer, Pesky, Klebersberg – Ray, Yolland, Hajós, Ramaszéder, Lindner. A bécsiek csapatában 9 angol és 2 osztrák játszott. Bírónak két Criketter-játékos apját R. Lowet kérték fel. Az eredmény nem volt kétséges. A fiatal, lelkes magyar csapat 2:0-s vereséget szenvedett a tapasztalt bécsi csapattól, de a futball iránti lelkesedésüket a mérkőzés nem törte meg. A közönség pedig eleinte mulatott az eddig még nem látott jeleneteken, de a mérkőzés végére, már egy „szakértő” tudásával magyarázta az egyes akciókat.

Először csak egyetlen egyesület, a Budapesti Torna Club működött labdarúgó egyesületként az országban. Vezetője Iszer Károly volt.

A BTC példáján fellelkesülve hamarosan sorra alakultak a futballcsapatok a fővárosban és vidéken is. Az első fővárosi csapatok Óbudai Tornaegyesület, III. ker. Torna és Vívó Club, Műegyetem, Magyar Athletikai Club, Ferencvárosi Torna Club, Postások Sport Egyesülete, Budapesti Atlétikai Club, Újpesti Torna Egylet, „33” Futball Club, Törekvés Sport Egyesület; és vidéken a Pozsonyi Torna Egyesület, majd Eperjes, Szabadka, Baja, Arad, Komárom, Sopron egyesületei voltak.

A klubok egymás ellen mérkőztek ill. nemzetközi mérkőzéseket játszottak. 1897-1900 között összesen 56 nemzetközi, 63 fővárosi klubközi, 20 vidéki klubközi mérkőzésre került sor.