Miksa Ferdinánd József, osztrák főherceg, magyar királyi herceg, Mexikó császára, szül. Bécsben 1832. júl. 6-án. Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegnő második fia, I. Ferenc József királyunk öccse. Szülei a tengerészeti pályára szánták. A fiatal főherceg1854-ben, mint ellentengernagy az osztrák hajóhad élére került, 1857-ben pedig a lombard-velencei királyság kormányzója lett. 1857. júliusában nőül vette Sarolta. belga hercegnőt.
1863 -ban mexikói követek keresték fel, akik III. Napóleon ajánlatára a még csak megalapítandó mexikói császári trónt ajánlották fel a főhercegnek. Miksa főherceg elfogadta a neki felajánlott koronát, és lemondott az osztrák-magyar koronáról. (1864. ápr. 9.)
Miramareból útnak indult Mexikóba, ahol máj. 28-án Veracruzban partra szállott. Innen a franciák védelme alatt június 12-én bevonult Mexikóba. A mexikói nép zöme hallani sem akart a császárságról és Juarez köztársasági elnököt támogatta, aki Miksát árulónak bélyegezte és kizárta a békülés lehetőségét.
Az Egyesült-Államok 1866-ban a Monroe-doctrin értelmében oly fenyegetőleg követelte Napóleontól a francia csapatok visszavonulását, hogy a császár nem mert ellenszegülni és Miksát magára hagyta. Miksa tehát egyedül volt kénytelen folytatni a küzdelmet.
1867. elején csekély számú seregével Queretaro hegyi városkába szorult, ahol egy áruló, név szerint Lopez ezredes Escobedo köztársasági tábornok kezére játszotta. Juarez elnök parancsára Miksa császárt haditörvényszék elé állították és jún. 14-én halálra itélték.
Miután az európai konzulok közbenjárásának nem volt foganatja, Miksa császárt június 19-én kivégezték. Utolsó szavaiban hű nejéről emlékezett meg, aki ez alatt Európa fejedelmeinél, a pápánál és Napóleon császárnál könyörgött segitségért, de mindenütt visszautasíttatván, lelki fájdalmában megőrült.