Georges Benjamin Clemenceau (1841-1929)

Eredetileg orvos volt, majd az egyik legismertebb francia politikussá vált. Politikájának legjellemzőbb vonása a francia nemzeti érdekek határozott érvényesítése volt, amely az adott viszonyok között főleg a Németországgal szembeni, szinte folytonos küzdelmet jelentette. Clemenceau az 1871-es porosz-francia béke után – amely elszakította Franciaországtól Elzász-Lotharingiát – a revansista irányzatok támogatója lett. 1906-ban miniszterelnökként is kijelenti, hogy Elzász-Lotharingia visszaszerzése a tartós béke egyik feltétele. Németországgal szemben erősítette az angolokkal való szövetséget, és folyamatosan sürgette a hadsereg fejlesztését is.

Az első világháború elején belügyminiszter, majd 1917-től miniszterelnök lett. Erélyes szervező tevékenységének is része van abban, hogy Franciaország mozgósítani tudta tartalékait.
A béketárgyalásokon a legyőzött ellenfelek minél nagyobb mértékű meggyengítése volt a célja, területek elcsatolásával illetve hatalmas jóvátételi összegek követelésével. Az első világháborút lezáró békék így a legyőzöttek számára alapvetően elfogadhatatlanok voltak, és idővel újabb háborús feszültséghez vezettek.