Az embertani mérések oly módszere, hogy azzal a személyazonosságot megállapítani lehessen. Azelőtt a rendőrségeknél a rovott előéletű egyénekről s a börtönökből kiszabadult gonosztevőkről csak a különös ismertető jeleket, t. i: a sebhelyeket, csonkításokat, anyajegyeket stb. efféléket jegyezték fel.
Bertillon megállapította, hogy az ember csontváza 20 éves korán túl majdnem változatlan méretekben marad meg, tov., hogy egyes emberek csontvázának méretei végtelen sok olyan arányt tüntetnek fel, amelyek más embernél ugyanabban a kombinációban nem fordulnak elő és ez alapon könnyű és pontos mérési módszereket dolgozott ki. Jellemző adatok a következő mérések: 1. a magasság, a kiterjesztett karok hossza, az ülés nagassága; 2. a fej méretei: a jobb fül hossza és szélessége, a fej hossza és szélessége; 3. a baloldal méretei: a lábnak, a középujjnak, a kisujjnak, az alsó karnak hossza; 4. a szem színe, hét leíró adattal.
A mérésekből nyert számok az illető egyén különös ismertető jegyeivel, fényképfölvételeivel és származási adataival együtt egy-egy lapra jegyeztetnek fel s azután csoportosíttatnak az egyes lapok. Először különválasztják a 21 éven eluli egyének lapjait, azután a férfiakét és a nőkét. E csoportokat tov. a fejhosszuság szerint három alosztályba sorozzák; ezeket ismét a fej szélessébe szerint válogatják háromfelé. 11 mérés ilyen beosztással 177, 147 kombinációt ad és ez a szám a szem adataival együtt 1. 240, 029-re emelkedik. A B. -t 1882 dec. kezdték Párisban alkalmazni és csaknem minden állam elfogadta a személyazonosításnak ezt a módszerét.
Helyenkint változtatással, nálunk Galton, Olaszországban Tamassia módszerével kombinálva. Georges Bertillon a módszert abban az irányban fejlesztette tovább, hogy a csontok jellemző méreteire a levetett ruhaneműek vizsgálata után is kövétkeztetett. V. ö Georges Bertillon, De la reconstruction du signalement anthropométrique au moyen des vétements (Lyon 1892); Klatt, Die körpermessung der Verbrecher nach Bartillon (Berlin 1902).
Ma már azonban a B. elavult s azt rendszeresen még csak Franciaországban és Svájcban használják, a többi államokban kiszorította az ugyanezen célt szolgáló, de keresztülvitelében könnyebb, egyszerűbb és olcsóbb daktiloszkópiai személyazonosító rendszer (l. Daktiloszkópia). 1910. felállították nálunk az orsz. börtönügyi múzeumot s 1911. elhatározták az embertani sztigmák hivatalos gyűjtését.