Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. 1891–94-ben az egri állami reáliskola igazgatója, 1894-től budapesti főreáliskola tanára, és a tankerületi főigazgatója. 1920-ban nyugdíjba vonult.

Főleg külföldi oktatásüggyel, testneveléssel, a pacifizmus népszerűsítésével, tankönyvírással foglalkozott. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar alapító tagja (1894–1907).

Több mű szerzője pl. A békemozgalom pedagógiai jelentősége és a békenap (Bp., 1907); A nemi probléma (Bp., 1908); A békemozgalom jelene és jövője (Bp., 1914); Gräfin M. Th. Brunszvik (Berlin, 1932); A népjellem a nevelés- és oktatásügyben (Bp., 1936) stb.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagjainak nevét az első újkori olimpia színhelyén, az athéni stadionban őrzik márványba vésve. Ennek a híres sportpályának főbejárata előtt, egy kis olajfaligetben mondott franciául beszédet dr. Kemény Ferenc a külföldi delegáció nevében az első újkori olimpiai megnyitóján a felújítást finanszírozó görög Averoff szobrának leleplezésekor.

A kapu előtt jobbra találjuk egy táblán aranybetűkkel a tizenhat alapító nevét. Legfelül Pierre Fredi de Coubertin, a játékok újraálmodója. Alatta Demetriosz Vikelasz, az első elnök és megint Coubertin mint az első főtitkár, valamint a tagok: E. Callot (Franciaország), A. D. Butovszkij (Oroszország), W. M. Sloane (Egyesült Államok), V. G. Balck (Svédország), C. Herbert és Lord Ampthill (Anglia), dr. Kemény Ferenc (Magyarország), J. B. Zubiaur (Argentína), Guth-Jarkovsky (Csehország), D’Andria Caraffa és Luchessi Palli (Olaszország), Maxime de Bousies (Belgium), L. A. Cuff (Új-Zéland) és dr. Willibald Gebhardt (Németország).

Sokáig vitatott volt, hogy ki vett részt Párizsban személyesen is az alakuló kongresszuson és ki nem. Az biztos, hogy a német Gebhardt és dr. Kemény Ferenc nem volt akkor a Sorbonne-on. Egy évre rá választották NOB-taggá a németet, dr. Kemény Ferencet viszont rögtön az alakuló kongresszuson feltüntették mint tagot, bár személyesen nem tudott jelen lenni. A magyarokat egyébként Csáky Albin kultuszminiszter, Hegedűs Sándor, a Nemzeti Torna Egylet és a Magyarországi Torna Egyletek Szövetségének elnöke valamint Holyos László, a Monarchia Párizsi nagykövete képviselte.


A korabeli francia vezető napilapok másnap beszámoltak a Sorbonne-on tartott kongresszusról, és már a legelső közleményekben is – amelyek a NOB megalakulásáról először tudósítanak – szerepel a magyar alapító, mint a nyolc „vice-présidents” egyike, majd pedig mint a NOB tagja, következetesen „F. Kémény”-nek írva.

Egyes szerzők azt állítják, hogy Coubertin és Kemény levelezése csak 1894-ben, a januárban kiadott körlevél után kezdődött, de elég, ha csak arra utalunk, hogy Coubertin már 1891-ben elküldte Keménynek az 1890-ben Párizsban kiadott „Universitas Transatlantiques” cím? könyvének tiszteletpéldányát. Az is kétségtelen, hogy dr. Kemény Ferenc 1884–1888 között a Sorbonne-on tanult, és itt megismerkedett Coubertinnel.

Az viszont, amit később Keményről írt 1936-ban a „Magyar Világ” cím? bulvárlap, hogy ők ketten tervelték ki a modern olimpiákat „velocipédezve a Bois de Boulogne platánjai alatt”, erősen megkérdőjelezhető, nyilván csak az újságírói fantázia terméke volt.