"Élete is csupa robbanás, mint költészete. Az Odera menti Frankfurtban született 1777-ben porosz nemesi családból. Katonai szolgálatba lép, de 1799-ben ott hagyja, hogy tanulmányainak éljen. Eljegyzi magát, majd Párizsba megy, itt megutálja az egész civilizációt, elhatározza, hogy paraszt lesz Svájcban, szakít menyasszonyával, aki ezzel nem ért egyet.

Majd ide-oda utazik, Weimarba megy, összevész Goethevel, és elhatározza, hogy "letépi magáról a babért". Napoleon franciái elfogják, mint kémet. 1811-ben egy asszony közli vele, hogy öngyilkos akar lenni, Kleist kimegy vele a  Berlin melletti Wansee partjára, megírja cinikus búcsúleveleit, és másnap agyonlövi elöbb az asszonyt, aztán önmagát.

Ez a beteg lélek beteg remekműveket írt, borzalmasan nagyszerű alkotásokat. Amint ő maga az őrültség határán mozgott, alakjai is mind a szenvedély megszállottjai. Magukkal tehetetlen, hipnotizált, holdkóros figurák, akik az élet éjszakai oldáláról kerültek a színpadra. Heilbronni Katica olyan szerelmes, hogy kiugrik az ablakon az emeletről, mert szerelme az utcán áll; Kohlhaas Mihály, kitűnő elbeszélésének hőse olyan becsületes, hogy becsületének, jussának merev védelmében rablóvezér lesz.