"Törékeny testében hatalmas lélek lakozott. Eszejárása az éles elme legjellemzőbb vonásait mutatja. Nem a világtól idegen, magába merült gondolkodó, de esze és szíve a világ és az emberi élet minden jelensége iránt fogékony volt. Finom úri modorát s a társaságbeli ember udvarias formáit jól megtanulta nevelő korában és Keyserling grófnő házánál. Eleven képzelet nagy szerkesztőerővel párosult benne. Esze és akarata ura volt érzéki és értelmi lényének, s csodálatos módon öntudatos jelleme filozófiájának eleven megtestesülése.

A szabad akarat fenségét és az ember méltóságát tükrözte vissza egész egyénisége, mely igazságszerető szerény, kedves és barátságos volt mindenkivel szemben. A katedrán szerette a szigorú skolasztikus felosztásokat, definiciókat, de magyarázatában szívesen tért át más módra is. Filzófálni tanított. Egyik levelében az önbecsülés elvesztését mondja a legnagyobb bajnak, s ezt kötelessége hív teljesíésével őrizte meg egész élete folyamán.

Alacsony beesett mellű, hajlott hátú, szűk vállú és vékony csontú ember volt, de feltűnt rajta ívelt koponyája és mély tiszta kék szeme. Egész teste összeomlani látszott szellemének súlya alatt. Sokszor volt beteg, s hosszú életét csak hihetetlenül pontos és mértékletes életmódjának köszönhette. "Szívesen meghalok - szokta tréfásan mondani, - de nem orvosságtól". Büszke volt rá, hogy nem csak tudását, de hosszú életét is önmaga szerezte meg magának. Ez a tudat egész filozófiájának kulcsát kezünkbe adja. Egyetlen témája a Rend, melyben a szabadságnak és a törvénynek összefonódását pillantotta meg. Ízig-vérig porosz és protestáns, aki el volt telve a maga hivatásának tudatával s ehhez szabta életét, mikor tette a "kötelességét".

De azért nem unalmas és szomorú ember. Lelke teli volt naiv humorral, ártatlan örömökkel, s igyekezett embertársainak is kellemes lenni. Akarata erejével legyűrte veleszületett sötét kedélyét, s mosolygó arcot varázsolt helyébe. Nem házasodott, mert a filozófiát kívánta egyedül szolgálni, de azért nem volt ridegszívű agglegény: jóságáról sokat beszélhettek szegény rokonai. Szerette a kicsiny és meghitt baráti kört, ahol a világ legkülönbözőbb eseményeiről eszmét cserélhetett. Nyugodt lelkiismeretét tekintette élete legnagyobb kincsének, mely biztosította őt arról, hogy senki sem állhat elő ellene azzal a váddal, mintha megkeserítette volna valamelyik embertársa életét."

Halasy-Nagy József : A filozófia története