Rozsnyón született. Mikor Debrecenben jurátushallgató volt, szoros barátságot kötött Petőfi Sándorral. Pestre kerülve, még letette az ügyvédi vizsgát, de aztán kizárólag az irodalomnak élt. 1845-ben került a Pesti Hírlaphoz tárcaírónak. Élénk, humora hamar meghódította az olvasókat. A reformkor izgalmas, forrongó hangulata őt is magával ragadta: tagja volt a Tízek Társaságának, együtt lakott Petőfivel, együtt tanultak olaszul. Hogy mégsem vett részt a forradalomban, azt egy rosszul gyógyult betegségének köszönhette.
A "nagy napok"-ban is egy Bécs környéki szanatóriumban kezeltette magát. Betegsége aztán elvette az életkedvét, bár humora - ha keserűbbé is vált - mégis a régi maradt. Az irodalomtól elfordult, inkább az újságírás, lapkiadás kezdte izgatni. Olyan lapot tervezett, melynek közvetítenie kellett az író és a nemzet között és amely elősegíti egy erős magyar művelt olvasóközönség kialakulását. 1854-ben megalapította a Vasárnapi Újságot, amelyet 12 évig szerkesztett. Ő maga keveset dolgozott bele, de igen sok cikket ő öntött formába és szelleme, tapintata, józan mértéke a lap minden során meglátszott. ( A lap előfizetőinek száma 5-700 volt)