A *Párisi Nagy Árúház* leégése alkalmával sokan hangoztatták azt a véleményt, hogy az oly vészessé vált tűz a villamos világító vezetékpár *rövid zárlat*-ából származott. Hogy mi volt a szerencsétlenség tulajdonképeni oka, azt a vizsgálat lesz hivatva – a mennyire lehetséges – kideríteni, ezúttal szóljunk arról a sokat emlegetett *rövid zárlat*-ról.
A villamos világításhoz szükséges áram vezetésére két rézsodrony szolgál, melyek a lámpában végződnek. Az ezen sodronyok által vezetett villamos áram az izzólámpában levő szénfonalon megy keresztűl, miáltal a szénfonal fehérizzóvá lesz s világít, ha azonban a két rézdrót az izzólámpa szénfonalának közbeiktatása nélkül, közvetlenül érintkeznék egymással, akkor beállna az u.n. *rövid zárlat,* a drótok végei rögtön megolvadnának, a drótok pedig rendkívüli mértékben felhevűlnének. Hiszen a szén 3000 fokra is felhevűl, ilyen hőfoknál pedig a réz elolvad s hogy gyújtó ereje mily nagy, felesleges bizonyítgatni.
Ezért a *rövid zárlat* elkerülése tekintetéből legelső dolgot a villamos világítási berendezéseknél úgy intézkedni, hogy a drótok fémje egymást közvetlenül ne érintse.
E czélra szolgál a drótok *elszigetelés*-e. Az elszigetelés pedig abból áll, hogy a drótot előbb beónozzák, aztán guttaperchával bevonják, gyapottal körülveszik, a melyre még más elszigetelő borítékot, végül pedig vízmentes mázt is alkalmaznak. Természetesen ez az elszigetelés lehet gondosabb vagy felületesebb, a sodronyok árához képest.
S épen a gyarlóbb elszigetelést, de egyéb eshetőséget is tartva szem előtt, biztosító intézkedésről is gondoskodnak, a mely a rövid zárlat veszedelmét önműködőleg azonnal megszüntesse. Ez pedig a vezetékek egyes pontjain közbeiktatott ólombiztosíték, mely mihelyt valahol a vezeték mentén esetleg rövid zárlat áll be, azonnal megolvad, minek következtében az áram is megszakadván, további veszedelem nem állhat be. Baj azonban, hogy sok helyen ezzel az igen egyszerű ólombiztosítékkal is takarékoskodnak.
Nem kisebb hiba azonban az is, hogy némelyik az áramvezető sodronyokat túlterhelik. Az ilyen sodronyt ugyanis körülbelül a vízvezetéki csőhöz hasonlíthatjuk. Mentől vékonyabb a cső, annál kevesebb vizet szállíthat s mentől öblösebb, annál többet. Így van ez a villamos áramot vezető drótnál is : mentől vékonyabb , annál kevesebb áram vezetésére használható észszerűen, míg a nagyobb áramok vezetésére vastagabb sodronyok szükségesek.
Csakhogy míg a vízvezetéki csőbe lehetetlen több vizet bele erőszakolni, mint a mennyi bele fér, addig a drót rövid ideig sokkal több áramot is vezethet, mint a mennyit, - a teljes biztonság szemmeltartásával – rá lehetne bízni. Például egy olyan dróton, mely eredetileg csak hat lámpa ellátására van szánva, akár tizenkét lámpa számára is lehetetne áramot vezettetni, csakhogy aztán az ilyen túlterhelésből elébb-utóbb veszedelem származhatik, nevezetesen ha az említett biztosítási készülék hiányos, mert a drót áttüzesedik, észrevétlen elszenesíti az elszigetelő réteget, majd hirtelen lángot vet a drót s felgyújt maga körül minden éghetőt.