(Szentantalfa, 1864. március 7. – Balatonszepezd, 1946. február 12.) folklorista, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Budapesten modern filológiát hallgatott, majd Thaly Kálmán ösztönzésére népköltészeti tanulmányokba fogott. Megszerezte a Kisfaludy Társaság támogatását, melynek 1909-ben vált tagjává. 1889-ben az Országos Széchényi Könyvtárban jutott munkához, ahol 1905-ben a könyvtárosztály igazgatója lett.

A Folklore Fellows 1910-ben létrejött magyar osztályán elnöki pozícióhoz jutott, így ő irányíthatta a társadalmi gyűjtőhálózat tevékenységét. A Magyar Néprajzi Társaság szintén elnökévé választotta. 1898-tól az Etnographia című folyóirat szerkesztője volt.

Kutatásait főként a régi magyar irodalom és a rovásírás tárgyköreiben végezte, valamint szintén jelentősek a téli néphagyományokkal kapcsolatos kutatásai.