Nevét onnan kapta, hogy általában fába (botra), vagy ritkán kőbe vésték, illetve rótták. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege, ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mintha ívesebb betűket használtak volna. Szintén emiatt használták az ún. csoportjeleket és a rövidítéseket is.
Alfabetikus elveken jelöli a hangokat: minden hanghoz egy betűt rendel.A legtöbb esetben balról jobbra halad, de ritkán az ellenkező iránnyal is lehet találkozni. A kis- és nagybetűk között nem tesz különbséget.
Egyes források szerint már honfoglaló őseink is használták, eredete valószínűleg az i.sz. 600-as évekre vezethető vissza. Valószínűleg a türk rovásírásból származik, legkorábbi leletei a 10. századból maradtak fenn.
A magyar állam megalakulása után fokozatosan kiszorította ezt az írásmódot a latin ábécé, de egészen az 1850-es évekig fennmaradt, főleg a székelyek körében.
A rovásírás számos vitát váltottki a kutatók körében, elsősorban eredetét vitatták. Az első feljegyzés a rovásírásról Kézai Simon nevéhez fűződik, majd Thuróczy János-nál bukkan fel 1488-ban.
Tudományosan először Orbán Balázs, majd Fischer Károly Antal foglakozott vele. A legelfogadottabb ma Sebestyén Gyula és Németh Gyula elmélete, ami az ázsiai türk írásból eredezteteti.
Legkorábbi emlékünk a homokmégy-halmi rovásírásos felirat a 900-as évekből.
Sebestyén után sokáig nem foglalkoztak tudományos szempontból a rovásírással, majd a 80-as, 90-es évektől tönn új lelet is felbukkant. A legutóbbi, szakmai szepontból hiteles mongráfiát Vékony Gábor adta ki 2004-ben.