Az agrárprogrammra adott mintegy hivatalos válasznak tekintik azt a nyilatkozatot, melyet a kereskedelmi államtitkár a kereskedelmi miniszter képviseletében a kecskeméti kiállitás megnyitása alkalmával tartott lakomán tett s melynek veleje az, hogy bár első sorban agrárius – földmivelő – állam vagyunk, nem szabad háttérbe szoritanunk a kereskedés és ipar érdekeit, sőt szükséges épen a földmivelés érdekében is a különféle foglalkozásik közt az összhangot valósitani, a minek egyedül hathatós eszköze, ha földmivelésünk nyersterményeit a hazai ipar dolgozza fel. A jelenleg két alföldi városban, Makón és Kecskeméten megnyilt iparkillitások egyébiránt azt bizonyitják, hogy az alföldi iparosság józan, szorgalmas, tanulékony, a haladásra képes s ennélfogva megérdemli, hogy a kormány minden lehetőt megtegyen fejlesztésére. Szakiskolák, vándortanfolyamok s a termelést és eladást megkönnyitő szövetkezetek azok az eszközök, melyekkel a nehéz viszonyokkal küzdő kis- és közép-ipar erősödését előmozditani lehet.
Hogy mennyire szükségük van a magyar gazdáknak és iparosoknak a jó egyetértésre s arra, hogy vállvetve igyekezzenek megvédeni érdekeiket, annak jellemző bizonyitékát szolgáltatta az e hó 15-én Bécsben megtartott osztrák malomegyesületi gyülés is. Az osztrák malomtulajdonosok erősen tiltakoznak az őrlési eljárás netaláni újrabehozatala ellen. Ennek megszüntetése a magyar malomiparnak ártott, nekik használt. Ezenkívül előterjesztést intéznek az osztrák kormányhoz, melyben a magyar malmok ausztriai raktárainak megadóztatását s a magyar lisztbehozatalnak megnehezitését sürgetik. Bármely osztrák érdekcsoport nyilvánitja nézeteit, mindenkor a Magyarország elleni gyülölködésnek egész özönével találkozunk.