Kétszázötven évvel ezelőtt a kuruc-labanc hadaktól sűrűn látogatott Eperjesen élt a porosz származású, messze földön nagyhírű magyar orvos, Paterson Hain János. Híre a töröktől feldúlt, a császár és Rákóczi hadaitól gyakran háborgatott Felvidéken nem volt kisebb, mint a tudós Leeuwenhoeké a békés viszonyokat élvező Hollandiában.
Gyógyító hírére messze földről zarándokoltak a betegek. Nemes kisrédei gróf Rhédey László uram, Háromszék főkapitánya Husztról kocsin vitte beteg feleségét az igen híres tudós doktorhoz, az eperjesi fizikushoz. Csak az utazás kétezer forintba került, de mire tudósunkhoz értek, a beteg nagyasszony elköltözött oda, ahonnan már nincs visszatérés.
Bánffy Dénes báró, a losonci nemzetségből, Erdélyből igyekezett beteg asszonyával sok viszontagságok között Eperjesre, hogy a város igen jól fizetett orvosától gyógykezelésben részesüljön. A szegény betegeknek nem telt ennyi pénz és ilyen kényelmes utazás egészségük reparálására, ezért csak gyalogszerrel indultak neki a nagy útnak. Sok közülük még útközben elhullott, a többi pedig mire a városba ért, Rákóczi hadainak fogságába esett, mert ebben az időben még a beteg is gyanús volt, hogy nem valamelyik osztrákhű polgárnak hozott-e üzenetet betegség ürügye alatt. Ilyen nehezen lehetett a messze földön híres fizikus színe elé jutni.
Paterson Hain Jánost ez nem nagyon szomorította el. Inkább könyvei között búvárkodott, vagy a barlangokat kutatgatta, hogy nem talál-e a nép sárkánycsontjainak bűvös erejére megfelelő magyarázatot. A nép gyakran használta a barlangokból kikerült csontokat, vagy azok porát gyógyszernek. A Déménfalvi-barlang jéghideg, állati csontokról csepegő vízét vesebaj ellen itták.
A barlangi medve ásatag maradványait hülyeség és egyéb szellemi gyengeségek ellen használták. A sárkányfogakról az a néphit volt elterjedve, hogy kitűnő izzasztószer különböző betegségekben. Egészen észszerűen használták a nagy közkedveltségnek örvendő porrá tört cseppkövet szoptató anyák és tejelő állatok tejmennyiségének fokozására. Aggtelek cseppköveit összezúzva friss nyitott sebekre hintették, mint biztos gyógyszert a seb elmérgesedése ellen.
Tudósunk mindezeket a babonákat feljegyezgette, a bűvös szereket összegyűjtögette és otthon csendes tudós szobájában vizsgálat alá vette. Gyenge kis kézi nagyítója mást mutatott, mint a nép regélt: csontmaradványok bonctani összetételét, a fogak állati eredetét. Már ez a kis párszoros nagyító is megfosztotta a csontokat fantasztikus eredetüktől, őslénytani, kihalt állatok maradványainak találta, amiről külföldi tudós barátainak be is számolt.
Tagja volt az első német tudományos társulatnak, az Academia Naturae Curiosorum-nak, mely még 1625-ben alakult. Az akadémiának tudományos lapja is volt, az Ephemerides, vagyis évkönyv, amelyben a boroszlói orvos, Sachse kinyomatta a hozzá érkezett leveleket, amelyekben legnagyobb tudósok számoltak be megfigyeléseikről, egy-egy rendkívülibb égi tüneményről, vagy nem mindennapi megbetegedésekről és országukban dúló járványokról. Levelezésük a mai sajtót és a tudományos lapokat pótolta.
Paterson levelei nagy visszhangra találtak a komoly tudományos körökben, hiszen egész Európában ő írta le először biztosan felösmerhető módon a barlangi medve és barlangi oroszlán maradványait, alapját vetette az őslénytannak, a palaeontológiának, mely ma is még atyamesterének tartja. A vizsgálódásokra használt kis lupéjával nem volt megelégedve, hanem tovább haladt.
Senkitől nem tanulta, senkit mesterének nem vallhatott, csak a boroszlói egyetemen látott üvegköszörülésen elindulva csiszolgatta, összerakta lupéinak üvegjeit, majd az üvegöntést elsajátítva újakat állított elő, amellyel már, csodák-csodája, a bolha lábának tüneményes rajzait és a lény szárnyának mesébe illő összetételét is látta. De városa hasznos dolgot kívánt tőle!
A jó eperjesi polgárok tisztelték ugyan nagy eszét, híres gyógytudományát, azonban hasznosítani szerették volna kereskedő érzékkel megáldott lakostársai nagyítójának sikerét. Sok boruk megecetesedett, amelynek felszínén vékony hártyák úszkáltak. Ha már Paterson olyan nagy tudós vagy, hogy híred külföldre is eljutott, erre adj magyarázatot! Vizsgálgatni kezdte az ecetágyat, észrevette, hogy szabad levegőn, hosszú állás után nyálkás hártya képződik a bor felületén, amely most már ezerszeresen is nagyító mikroszkópja alatt apró, élő állatkáknak bizonyult.
Büszkén írja meg levelét az akadémiának, Sachse annyira megörül neki, hogy a „boroszlói könyvek” 1871-es évfolyamában De Experimentes Microscopicis nagyhangú címmel közli; hogy Leeuwenhoek tudomást szerzett-e róla, nem tudjuk. Valószínűleg nem! Csodálatos fölfedezései közben ugyan mit érdekelték az elfogult hollandust egy kis ország ösmeretlen orvosának sejtései, bizonytalan fölfedezése, hiszen amit Paterson csak sejtett, hogy az ecetesedést baktériumok, szerinte „mozgó élőlények” okozzák, csak Kützing (1837), majd az ő előmunkálatai nyomán Pasteur (1864) fedezte fel.
Talán Paterson látta először az ecetágy tanulmányozása közben a mycoderma aceti-t, azt a parányi, pontszerű gombát, amely az eperjesi hanyag szőlőművesek borát megecetesítette. A hazai viszonyok sem voltak alkalmasak arra, hogy megfelelő segítséggel, pénzzel ellátva kísérleteit továbbfolytassa, mikroszkópját tökéletesítse.
Egyetemünk nem volt, amely felkarolta volna tudósunkat, a külföld pedig Leeuwenhoek pár évvel későbbi felfedezésével volt jogosan eltelve.
Elsőbbséget nem követelt magának, hiszen a levelezés abban az időben olyan nehézkes volt, hogy megkísérelni sem volt érdemes. Magyar sors, magyar végzet! Ma már nevét is csak egypáran ösmerik, pedig ha Paterson nem egy örökös harcban elfoglalt nemzet fia, hanem a nagy nyugat valamely népének sarja, ma neve Leeuwenhoekéval szerepelne együtt, mint a mikroszkóp feltalálója.