Egy-egy birtok összeírása, a jobbágyok és egyéb jószágok megszámlálása már a középkorban is a szokásos gyakorlat részét képezte. Hogy ezt egy egész országra kiterjesszék, annak sem az igénye nem merült fel igazán, és sokáig a lehetősége sem volt meg.Van ugyanis néhány előfeltétele annak, hogy egy népszámlálást ki lehessen terjeszteni az egész országra.
Ilyen például az, hogy lehessen tudni, meddig terjed maga az ország. Nem árt továbbá, ha relatíve békés a helyzet, mert az éppen felgyújtott falvakból menekülő lakosság nem szeret népszámlálási kérdőívekkel bajlódni. Valamint nagy számban kellenek olyan emberek, akik felkeresik és megszámlálják a kezdetben mit sem sejtő népet, azután összesítik és feldolgozzák az adatokat – szóval szükséges a modern közigazgatás, maga a modern állam.
Magyarországon a 18. század végére álltak készen a feltételek. Az uralkodói szándék is megérett erre az időre: II. József személyében egy figyelemre méltóan kíváncsi király ült a trónon. Ő rendelte el az első népszámlálást, amelyre 1784 és 1787 között került sor. Mélyebb értelme a dolognak a kíváncsiságon túl az volt, hogy felmérjék az ország anyagi teherbíró képességét, a potenciális adófizetők számát.
Maga a nép nem lelkesedett egyöntetűen a számlálás hírére. Egyes vidékeken, ahol eddig háborítatlanul (értsd: csak földesuraik által nyomorgatva) éltek az emberek, mint például a hegyvidéki területek jelentős részén, egyszerre az állami adók alanyává váltak. Ez sok konfliktushoz vezetett még, de idővel mindenütt érvényesült az állami akarat és a közigazgatás.
Rendszeresen, tízévente 1870 óta tartanak népszámlálásokat Magyarországon. Az összeírások a lakosság puszta számán túl sok másra is kiterjednek: vagyonra, iskolai végzettségre, foglalkozásra, családi állapotra, anyanyelvre, nemzetiségre és még sok egyébre. Az adatokat a helyszínen a megkérdezettek válaszai alapján írják a kérdőívekre, és emiatt ezek néha nem a valós helyzetet tükrözik. Sokszor módosította például a nemzetiségi adatokat a politikai helyzet.
Ennek ellenére a népszámlálások nélkülözhetetlen eszközei annak, hogy a társadalom mélyén zajló folyamatokat fel lehessen ismerni. Éppen a népességgel kapcsolatos tendenciák csak viszonylag hosszú időszak vizsgálatával válnak láthatóvá. Jelenlegi példákkal illusztrálva: a népszámlálások jelzik egyes társadalmak fogyását vagy elöregedését, jelzik a kistelepülések sorvadását, a különféle népességmozgásokat.
Ezek, hacsak nem súlyos a helyzet, általában nem is válnak hírré a közvélemény számára, pedig ezek az igazán sorsdöntő folyamatok, amelyeket ráadásul nagyon nehezen lehet csak befolyásolni.