Széll Kálmán (1843 – 1915)

Vas megyei birtokos családban született, jogász végzettségű politikus. 1867-ben családi kapcsolatba került Deák Ferenccel, minthogy gyámleányát, Vörösmarty Ilonát (a költő leányát) vette feleségül.

A kiegyezés utáni években főként gazdasági kérdésekkel foglalkozott. 1875 és 1878 között pénzügyminiszter, akinek jelentős szerepe volt az Osztrák-Magyar Bank létrehozásában, valamint a magyar költségvetés stabilizálásában. Saját rátóti birtokán mintaszerű szarvasmarha-tenyészetet alakított ki, majd 1881 és 1899 között bankigazgató volt.

A gazdaságban szerzett gyakorlatának és rendkívül kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően Széll Kálmán képes volt a józan, a tényeken alapuló döntésekre, a kompromisszumokra, mások álláspontjának és a realitásoknak megértésére és elfogadására.

Amikor 1899-ben Bánffy Dezső kormánya megbukott, Széll Kálmánt választották miniszterelnökké, akinek egy rövid időre sikerült a pártok között viszonylagos békét teremteni. Több olyan programot is megfogalmazott ekkor a kormány, amelyeknek megvalósítása elősegíthette volna az ország korszerűsítését.

1903-ban azonban a kormány megbukott. 1906-tól 1910-ig az Alkotmánypárt vezető politikusa volt, azután ismét gazdasági téren dolgozott.