rakapo írta:

De ha már az atomot vesszük alapul. Hatalmas nagy szerencsénk volt, hogy a nácik egy képlethiba miatt elszámolták a kritikus tömeget, és nem robbangatták szét fél Európát. Reális veszélye volt annak, hogy kettérobbantják a világot az '50es években.


Kedves rakapo!nem igazán meggyőzni akarok, (kitanítani meg semmiképpen), még ha nyilatkozataim úgy is olvashatóak, hogy "az meg úgy van" ezek szubjektív élmények.
Igazság szerint gondolataidat egyáltalán nem kritizálom, de látod már megint felvetettél egy fontos szemléletet, ezt boncolgatom, megpróbáltam megközelíteni, evvel természetesen nem téged kívánlak bármiféel másmiylen állásfoglalása vezetni.
Nézzük egyszerűen a gyerekek szemléletével: ŐK érzik a lehetőséget is: hogy megtörténhet... ez is.
A gyerekek azért oly mértékben emocionálisak, mert ez helyettesíti a tapasztalatukat a valósághoz.
Különben nem tudnák magukat tapasztalat híján, ama kevés genetikailag beépített kóddal megvédeni az ismeretlenből érkezővel szemben.
Ezért vannak emocionális értelemben a veszélyhelyzetre túlkompenzálva.
Azonban ahogy tapasztalatuk növekszik, félelmük csökken (már nem muszáj úgy kompenzálni),
új élmények jönnek szülőként, felnőttként, emberként.
És itt káosz retró néven bevezetjük az ördögről alkotott képünket: hiszen semmi más, mint az állatvilágból ismert gyerekkorunkban nálunk is feltüremlő ismeretlentől való félelem genetikai paracsa.
De, mint ahogy az állatok ilyen szintű értelmi mozgékonyságtól védve vannak, mi nem, így aztán, ezekkel bábként játszva többszörösen átélünk nem létező veszélyektől való félelmet,
Ha ezekre később visszanézünk, már nem is olyan pozitívnek tetszik, mint a valóság.
Hozzá kell tennem, hogy a gyerekek ember (és állat) ismerete igen mély, épp azért, hogy e veszélyek jeleit az arcon észrevegyék.
De épp eme éles tekintet, amikor belül ismétel, szinte sokkszerűen éri a gyermek pszichéjét, Sokszorozva, a valóságosan átélésre adott élményt.
(gyerekkoromban mindig ezt gondoltam: mi van, ha az ablakon beugrik egy feketeruhás betörő, vigyorog arca rideg, és leszúr, tiszta vér minden ????
- de nem ugrik be... de mi van ha??:)))) Na erről beszélek.
Innen az egyébként teljesen reális háborús veszély érzésed - melyben úgy tekinted, hogy bár kettőt dobtak élő emberekre, de azért többet kísérletek keretében. A nácikra gondolok, és arra hogy miért nem sikerült nekik, ami Einsteinéknek igen: mert Ott a fej zavaros volt, és ahol a szabadság megszűnik a kutatás a felismerés a megismerés lát-tere is szűkül, nem olyan teljesítményre képes, vagyis nem volt esélyük a versenyre, ez egy pszicho-történelmi szemlélet. Az USA-Japán konfliktusban ugyanezen a módon játszódott le, Midway-nél. A fejétől büdös de erős hal képtelen volt életszerű cselekedetekre, tehát tulajdonképpen önmagát végezte ki. Természetesen ez a náci birodalom mögött álló német mentalitás miatt már nem volt ennyire egyértelmű, de itt is kimutatkozott, eleve azzal, hogy nem számoltak elemi dolgokkal: Pl.: avval, hogy hideg lesz. De nem számoltak avval sem, hogy az oroszoknak van egy rakás barom nagy páncélzatú (nem a T34-es hanem valami KV) tankjuk mely lassú, de nehéz kilőni, így megakasztja az előrenyomulást. Nem is beszélve a katonák ruházatáról, élelmezéséről, mely szintén csak egy eshetőségre volt fölkészülve...
Vagyis az öntelt püffedtségtől dagadva nem vették észre saját lehetőségeiket.
Nem is említettem minden szarvas hibát... (Mussolini-t meg hagyjuk, mert az Olaszok egyszerűen nem háborús nép, láthatod is, hogy alakult sorsuk, ahol érték ott verték őket ripityára :)) - tehát kis híján felmerül az emberben a kép, nem-e egy rakás elme háborodott ült az összes irányítói poszton.
Ezt az egészet igazság szerint azért írtam le, hogy nyugodj meg, nincs előnyben a megátalkodottság még akkor sem, ha néha úgy látszik. Mostmr rájöttem hát ez motoszkált bennem :) akkor sikerült megmondani :)

Értlek, kicsit sokkolólag hat rád testi kultúránk zsákmányszerző mivolta, a helyzet az, hogy csak két atomot dobtak le - a legtöbb maghasadás továbbra is villanykörtéket, mosógépet, bojlert és tv-ket mozgat.  A gyerekek mesét néznek, Anyu főz, apu mikrózik  nem bírja ki, muszáj neki :), én meg játszok egy számítógéppel. EZ  a maghasadás.  

A pesszimista szemlélet ellenében:

A háborúkat mindig kedélybetegség előzte meg, amit propagandával mélyítettek ki. Biztos emlékszel, amikor az Usa belebokszolt Németország egy részébe, és ott tanyát ütött az első, amit megszüntetett a nyomor volt.
Hitler szintén az emberek hangulatára apellálva intézte úgy, hogy felidegesítette a nép egy részét, de ahhoz épp eleget, hogy a gépezet átbillenjen a másik oldalra. Ha Németországban nem lett volna általános kedélyállapot romlás, nem jöhetett volna Hitler létre: egy  jó kedvű ember legyintett volna és továbbmegy.
Az megint más kérdés, hogy az emberek fejében élő tévhitek is zilálják az emberiség közös hangulatát:

Pl. Ez a szemlélet tektonikai tréfa:

- minden embernek más a jó.

Ez csak effektív igaz a mákos tészta kontra krumplistészta vitában, de nem igaz a lényeget illetően: szeretni élni, nevetni stb.... szeretünk.

Így van modern szemléletünkbe ágyazva szétzilálva a akármilyen közös ügy - és szakad szét a pozitivitás darabjaira: eme szétszakadt pozitivitás darabok között egy kicsit összeszedettebb negatív szövődmény is tért tud nyerni.

Megnéztem. Tehát igazam van X-D

De ha már itt az internet világában társalgunk, azért említsük meg, hogy az internet létrejöttét igencsak az amicsi hadrendszernek köszönhetjük. ARPANET, MILNET (Military Network).

És ha már magot hasítunk. Pro-kontra:
Vigyorgunk bele a vakvilágba, hogy de csuda jó nekünk, hogy az Pakson hasogatják az atomot. Nem baj. Majd az onnan kapott áramból meg tudjuk nézni, ahogy Irán fellövi az első rakétáját, ami atombombát szállít...


törpemongúz írta:
Bár azért a maghasadást elsőkörben bombának készítették , ma meg, nézd meg....

Bár azért a maghasadást elsőkörben bombának készítették , ma meg, nézd meg....

Ez a téma az alábbi cikkhez kapcsolódó hozzászólásokat tartalmazza:
A legnagyobb gyár a világon (Tudomány-technika)