nekem sincs :)))

Én is viszadícsérlek :) Neked van önön-léted?

Nos kérlek szépen!!!

Fogtam magam, és elmentem Nietzsche tanulmányt készíteni. SCHÖPFLIN ALADÁR fordításából (a címe Nietzsche-aforizmák) na de itt ez a sor, és máris elakadtam kapásból a második sornál:

„Soha nem büntetett bűn. A mi gonosztettünk a gonosztevőkkel szemben abban áll, hogy úgy bánunk velük, mint gazemberekkel."

Nos kérlek, ezen a soron, nincs mit szétszedni, ez így van.

Azonban egyvalamit észrevettem fogalmazványaiban, túlságosan beleszáll az érzékelt világba. Úgy veszem észre megállapításainak, kanyarjaiban, hogy túl sokat ítélkezik. Ezt nem úgy értem, hogy elítél bármit, bárkit, hanem egyáltalán bármiről ítél, amiről nem kell. Kezdem már érteni: ez tehát az a játék, melyben éveken keresztül megszokta, hogy ítéletből megállapít valamit, csakhogy ez a megismerő mechanisztika, amint becsontosodik, akkor is működik, amikor nem kell. Ez a tekintet finom érzeteket is mechanizál, durvít, vastagít, és minden kicsi finom látvánnyal így bánik, vagy túlharsogja. Na már most ebbe gond nélkül bele lehet őrülni. Mivel az elme képtelen saját mozzanatainak megszokásából kipihenni magát. Megszűnnek az új utak, a régiek meg már kikopottak, tehát a lélek nem szórakozik tovább oly jó hangulattal.

Főleg ha rátesz egy lapáttal az is, hogy e mechanisztika által sikerhez, elismeréshez jutott, így gerjeszti eme képesség továbbfejlesztését a logikai visszacsatolás. Azt hiszem géniuszainkat meg kellene tanítani a felejtésre, kikapcsolásra, mert ez az egyetlen lehetőségük általánosan erős elmebéli mozdulatainktól megszabadulni. Ezt lángeszű barátaink számtalanszor bizonyították, Van Gogh levágott fülétől Hegel „Tézis - Antitézis=szintézis" megállapításáig.

De már, utoljára csak megállapítás címeket tartok tarsolyomban: a Végén még Nietzsche-re lehet illeszteni A mi hegelünk szimptómáját:

figyeld a címeket:

"Új vélemények a régi házban. "
"Ártatlan korrupczió."
"A báránybőrbe bújt farkas. "

Természetesen nem korrekt felsorolás, nem minden cím ennyire, de jellegét tekintve ilyen.

Viszont egy ismét kikapott aforizma a fordításból:

"Élményeket elfelejteni. Aki sokat gondolkozik és pedig tárgyszerűen
gondolkozik, könnyen elfelejti saját élményeit, de nem felejti el a
gondolatokat, melyeket az élmények keltettek"

Úgy tűnik a fentebbi sor a tökéletes szimptóma. De semmiféle váddal nem illetem ezért, csak jelzem.

De "pedig" igazad volt nem is igazán kérdőjeleztem csak annyira adta magát, kihagyhatatlan volt, ezért javaslom, készíthetnél egy Nietzsche tanulmányt, akár milyen szemszögből, érdekes lenne, hogy mit gondolsz róla.

betonkrokodil írta:
De akkor csak igazam volt, hogy átalakult és nem pedig meg halt nem?

Köszönöm, hozzászólásod, nem akartam durva lenni veled, csak kicsit frappánsan fejeztem ki magam: emelkedetten szólottál felem :)
Tetszik, ha értelmes hozzászólást olvashatok
Tudom mi a memetika:

Ismeretlen buciarcúak, önszaporító egyletet alkottak bennünk, köpnek miránk és mindezt mi kultúrának nevezzük... vagy illetjük.

Ha netán valaki konkrétan tájékozódni szeretne az ügyről:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika

Apád töke! Hát hova alakult?

Vajon mennyire játszhatott közre megőrülésében a írásainak súlya?