Béres Gyula


 


Balás
Lajos rozsnyói püspök[1]


 


  1855 augusztus 20-án született a nógrád
vármegyei Becskén szegény kisnemesi családban. Alsófokú tanulmányait szülőfalujában
végezte. Apja tudományos pályára szánta – kitől a munka
szeretetét és a takarékosságát örökölte – mivel idősebb
fiára akarta bízni a birtok irányítását. Anyja alakította ki benne a vallásos
érzületet. Középiskolai tanulmányait Vácon a piarista gimnáziumban kezdte ahol
a hazafias gondolkodást alakították ki benne. Az itt ért hatások következtében
lépett később a papi pályára. Peitler Antal József
püspök Kassára küldte ahol később leérettségizett. Teológiai
tanulmányait a váci szemináriumban végezte. 1897 július 7-ém szentelte pappá
Peitler püspök aki első kápláni helyét Lőrinciben
jelölte ki. Később segédlelkész volt Hatvanban,  Csongrádon a plébánosok és a hívek nagy
megelégedésére. 1882-től a váci alsóvárosi plébánia káplánja
lett ahol a Katolikus Legényegyletet is irányította. Alapító tagja volt a Váci
Múzeum egyesületnek s mint váci városi képviselő a Pest megyei
törvényhatósági bizottság tagja volt. Rendszeresen részt vett az egyesület
rendezvényein. Támogatta, segítette az ifjúság és az iparosok művelődésének
ügyét az anyagiak mellett, népszínművek betanításával is. A társadalmi élet
állandó tagja volt. 1885-től Schuster Konstantin püspök, püspöki
szertartóvá, aljegyzővé nevezte ki.1887-ben szentszéki jegyzői,
1888-tól püspöki levéltárosi kinevezést kapott. 1889-től
püspöki titkárként vett részt az egyházmegye irányításában. A személye iránt
táplált megbecsülés és elismerés következtében, püspöke 1895-ben kanonoki
kinevezését terjesztette a király elé. Ezt követően lett a püspök
oldalkanonokja, irodaigazgatója valamint a zsinati- és hittani bizottságok
tagja. 1898-tól, szintén püspöki előterjesztésre lett címzetes gurlai apát.
1901-ben – az új püspököt – gr. Csáky Károly Emánuelt kísérte el római útjára
akinek bizalmát és megbecsülését korán megnyerte. 1904-ben pápai prelátusi
címre jelölték. Az 1904-05-ös tanévben prorektori minőségben
a váci szeminárium irányítását is rábízták. Alapítványt hozott létre a
szeminárium és a siketnéma intézet javára. 1905 október 17-én az uralkodó
rozsnyói püspökké nevezte ki. A püspökszentelésre 1905 december 21-én került
sor Rómában. Az a megtiszteltetés érte, hogy X. Pius pápa személyesen szentelte
fel, Prohászka Ottokár székesfehérvári és gr. Zichy gyula pécsi püspökökkel
együtt. Rozsnyóra költözve továbbra is fenntartotta kapcsolatát Váccal.
Székfoglalására 1906 január 16-án került sor. Püspöksége kezdetén szigorú
takarékoskodást rendelt el, mivel elődje Ivánkovits János idején a püspökség a
kiadások miatt sok adósságot halmozott fel. A püspöki palota alsó szintlét
üzlethelységek számára bérbe adta. Felállította a századik plébániát és a
szegényebb templomok részére oltáregyesületet hozott létre. Megszervezte az
egyházmegyében az örökimádást. Iskolák és plébániák alapításával a műveltség
és kultúra terjesztésével országos ismertségre és hírnévre tett szert. A
pénzügyi helyzet megoldását követően az egyházmegye bevételeinek jelentős
részét kórházépítésre a sebesült katonák ápolására valamint a hadiárvák és
özvegyek gyámolítására fordította.. 1914-ben az uralkodó valóságos belső
titkos tanácsossá nevezte ki. Samassa József 
halála után komoly esélyesként emlegették az egri érseki szék
betöltésére. 1915 december 6-án rendkívüli közgyűlésen, Rozsnyó
város díszpolgárává választották. Tagja volt a rozsnyói társalgási egyletnek.
1918-tól az Országos Nemzeti Tanács nagyválasztmányának, 1919-től
a vallás és tanulmányi alapok kezelését ellenőrző
bizottságnak a tagja lett. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a püspöki
palotába vörös katonák szállásolták be magukat. Ezt követően,
1919 június 16-án a megszálló csehszlovák hadsereg a kommunistákkal való
összeesküvéssel vádolta meg a püspököt. Az egyik éjjel berontva a püspöki
palotába az éjszaka leple alatt kirángatták ágyából és hiányos öltözékben,
gyalogszerrel kísérték Betlérre a főhadiszállásra. Útközben tűrnie
kellett, hogy a katonák puskatussal lökdösték és bántalmazták. Az eset tudomására
jutott a parancsnoknak, Hennoque francia tábornoknak is aki bocsánatkérések
közepette, saját gépkocsiján kisértette vissza Rozsnyóra a püspököt. Védelméről
Prignot őrnagy gondoskodott. Az antant tisztek
eltávozását követően a csehszlovák katonák másodízben is
elhurcolták Betlérre, ahol hosszabb ideig fogva tartották. Mikor aztán újra
szabadon engedték harmadszor is elfogták és több hétig Iglón tartották
fogságban.  A meghurcolások, állandó
feljelentések, házkutatások oka az államellenes tevékenység vádja volt. Szemére
vetették, hogy nem hajlandó megtanulni szlovákul. Iglóról való szabadulása után
a sok megaláztatás és bántalmazás miatt súlyos beteg lett. 1920 szeptember
18-án, Rozsnyón hunyt el. Halálát a felvidéki Znorom Társaság szerint a
bántalmazások okozták de az orvos májrákot állapított meg. Halálát követően
a rozsnyói püspöki szék öt éven keresztül betöltetlen maradt.











[1] A Rozsnyói Róm. Kath.
püspöki egyházmegye névtára. MCMXIX., összeállította: Dr. Pobozsny Róbert,
Rozsnyó, 1919., Sajó – vidék Egyházi Könyvnyomda, Sajóvidék, 3.o.


Magyar Országgyűlési Almanach1906-11.,28-29.o.,  1910-15. , 29.o.,


www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al906_11/28-29.htm


www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al1910_15/29.htm


Salacz  Gábor: A
magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. München, 1975.,


 Aurora könyvek,
13.o., 15.o.


Dr. Tragor Ignác Emlékbeszéde a Váci Múzeum –
Egyesület 1933. évi január 6-án tartott közgyűlésén Sipeki Balás Lajos rozsnyai
megyéspüspök fölött. Vác, 1933., A Váci Múzeum – Egyesület kiadása, 13 oldal


Thököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón? Somorja, 1999.,
Méry Ratio, 318-319.o.