Az Ön cikkére(gcseke)szeretnék egy pár megjegyzést irni vagyis válaszolni,elöre meg kell mondjam ,hogy teljes egészében igazat adok önnek,de sajn0s vannak még olyan irodalom,költészet -"kedvelök"- akiket a régi és mondhatjuk azt is hogy az új rendszer nagyon félre vezette ami a költöket illette de mondhatom ,ezért a téves felfogásért vagy hít-ért nem az illetö emberek a hibásak,Ha engem kiskoromtól a nevelöim ez mindegy hogy a szüleim vagy a tanítoim ilyen irányban vagyis sokszor tévesen ahogy azt megkövetelte az akkori helyzet,neveltek és igy és ezt sajkolták belém ez lett a szomorú eredménye. Maradok ezután is tisztelöje egy olyan embernek aki ki mer állni a magyar költészetért.  farkasgcseke írta:
Ijesztő számomra az a szűnni nem akaró ellentmondásosság, amivel Adyt máig is megítélik. Petőfi jobban "tartja magát" a legendája folytán. Adyról inkább a pletyka szőtt koszorút a feje fölé, sőt  egyre inkább a gyűlölet is. A jobbra vagy balra állás bajnokai sehogy sem tűrték a "köztesek" álláspontját, az árnyalást.Micsoda "bűnt" kellett elkövetnie Adynak, hogy közel kilencven évvel a halála után is olyan vád érje - amit Pomogáts Béla tett szóvá az elmúlt napokban, amikor A magyar irodalom erdélyben (1918-1945) című munkáját bemutatták Csíkszeredában -, hogy "valamelyik internetes portálon Ady Endréről gyalázkodó hangnemben nyilatkozott valaki. Arról az Adyról, aki - s ez benne van a könyvemben - tulajdonképpen eszmeiségével az egész erdélyi irodalom kialakítója, munkássága minta és példa az itteni magyarság számára. Ezért nevetségesnek s egyben gyalázatosnak tartom annak a szándékát, aki Ady Endrét szeretné kihajítani a magyar irodalomból, sajnos, nagyon sok ilyen nevetséges és gyalázatos próbálkozás miatt felháborodtam már az utóbbi években, s nagyon remélem, hogy e jelenségeken túl fogunk haladni. Az, hogy magyarok vagyunk,  többek között olyan íróknak köszönhető, mint Ady Endre."Szóval, valahogy így...

A múlt század, s a jelenkor nagy tévedése, hogy tagadja az arany középutat. Pedig az a harmadik út. Ha nem egyensúlyozódnak ki a dolgok, akkor örökké csak harc lesz, tagtoborzás, ide-oda ráncigálás, de béke és dicséretes előremenetel sosem.Tudom, hogy a harmadik utasság mindig megbélyegzéshez, kirekesztéshez vezetett, akár évekre visszamenőleg is. Hát senkinek nem tűnik fel, hogy a jobbra vagy balra csapódás helyetti kiegyensúlyozottságot nem célszerű hatályon kívül helyezni?A történelem mindig azért szedi az áldozatait, mert nem tud kiegyenlíteni, tanulságokat levonni, hanem a revans bűvöletében él.

Ijesztő számomra az a szűnni nem akaró ellentmondásosság, amivel Adyt máig is megítélik. Petőfi jobban "tartja magát" a legendája folytán. Adyról inkább a pletyka szőtt koszorút a feje fölé, sőt  egyre inkább a gyűlölet is. A jobbra vagy balra állás bajnokai sehogy sem tűrték a "köztesek" álláspontját, az árnyalást.Micsoda "bűnt" kellett elkövetnie Adynak, hogy közel kilencven évvel a halála után is olyan vád érje - amit Pomogáts Béla tett szóvá az elmúlt napokban, amikor A magyar irodalom erdélyben (1918-1945) című munkáját bemutatták Csíkszeredában -, hogy "valamelyik internetes portálon Ady Endréről gyalázkodó hangnemben nyilatkozott valaki. Arról az Adyról, aki - s ez benne van a könyvemben - tulajdonképpen eszmeiségével az egész erdélyi irodalom kialakítója, munkássága minta és példa az itteni magyarság számára. Ezért nevetségesnek s egyben gyalázatosnak tartom annak a szándékát, aki Ady Endrét szeretné kihajítani a magyar irodalomból, sajnos, nagyon sok ilyen nevetséges és gyalázatos próbálkozás miatt felháborodtam már az utóbbi években, s nagyon remélem, hogy e jelenségeken túl fogunk haladni. Az, hogy magyarok vagyunk,  többek között olyan íróknak köszönhető, mint Ady Endre."Szóval, valahogy így...