Régen felvetődött az a kérdés is, hogy az időjárás Földünkön nincsen-e összefüggésben a napfoltokkal. Bizonyos ugyanis, hogy valahányszor egy-egy nagyobb napfolt a Földdel pontosan szembekerül, akkor Földünk felső légrétegeiben heves elektromos jelenségeket figyelhetünk meg.

Gyakoribbá és nagyobb méretűvé válik ilyenkor az északi jelensége is, mint ahogy azt most is tapasztalhattuk, a mágnestű ingadozással pedig azt mutatják, hogy a földi mágnesség is napfoltok hatása alatt áll.

Könnyen elképzelhetjük, hogy a Nap izzó fémgőzökből álló fotoszférája nincsen nyugalomban. A földi légkörben lejátszódó, de hasonlíthatatlanul hatalmasabb erejű elektromos zivatarok dúlnak benne. A mélyebben fekvő rétegekből pedig óriási gáztömegek törnek fel a fotoszféra felszínére és megszakítják annak folytonosságát.

Megtörténik, hogy a feltörő gáztömeg örvénylő mozgásnak indul, örvénylése ilyenkor napokig, sőt hetekig is eltarthat s a fotoszférába mélyen benyomuló gázörvény tölcsérje az, ami a Földről napfoltnak látszik. A napfolt sötétnek látszó magja a gázörvény feneke, a magot körülvevő udvar pedig a tölcsér oldalfalainak felelnek meg. A legújabb vizsgálatok megerősítik ezt a feltevést, mert kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a megvizsgált napfolt helyén valami gáznemű izzó anyag örvényszerű mozgást végez.

A napkorong felületén a napfoltok mellett a korong egyéb részeinél jelentékenyen erősebb fényű, szeszélyes lefutású erek is látszanak (természetesen, csak csillagászati távcsövön át), amelyeket a tudomány napfáklya néven ismer. Legjobban megfigyelhetők a napkorong peremén, vagy annak közelében s a megfigyelések azt mutatják, hogy a nap-fáklyák nem mélyednek bele a fotoszféra felszínébe, hanem ellenkezőleg, kiemelkednek belőle.

Közelebbi természetüket illetőleg ezideig még nem sokat tudunk, legfeljebb annyit, hogy a napfoltokkal valamiféleképpen kapcsolatban vannak, mert a napfoltok örvénylő gáz tölcsérének közelében sohasem hiányoznak s a Nap tengelyforgása következtében éppen úgy keletről nyugat felé mozognak, mint a napfoltok.

A fotoszférát körülölelő vörösfényű kromoszférát a Nap légkörének tekinthetjük. Külső rétegeiből a Föld átmérőjénél sokszor 70-szerte nagyobb magasságba feltörő izzó gáztömegeket napfogyatkozás idején az u. n. protuberanciák (kitörések) alakjában figyelhetjük meg. Nem lehetetlen, hogy feltörésük szintén összefüggésben áll a napfoltokat létesítő gázörvényekkel.

A Nap anyagáról és szerkezetéről szóló ismereteink az utóbbi időben meglehetősen bővültek, de a Napon megfigyelhető jelenségek nagyrésze még mindig további magyarázatra szorul, ilyen irányú megfigyeléseket végeznek Európában Potsdam mellett, az asztrofizikai intézet Einstein-tornyában. Itt különleges építésű műszerek állanak a kutató tudósok rendelkezésére.

A Nappal összefüggő legfenségesebb természeti jelenségek egyike, amit a Földön is kényelmesen megfigyelhetünk - természetesen nem mindenütt - az északt fény, vagy tudományos nevén, aurora borealis; főleg a földgömb északi és déli sarkvidékein figyelhető meg, ezért nem is egészen helyei elnevezése. inkább „sarki fénynek” nevezhető. Rózsaszín, piros, sárgászöld, kék színű fénysugarak színe önti el az eget jelentkezésekor, ami némely vidéken csaknem minden tiszta éjszakán megtörténik, egész télen át.

Az északi félgömbön, Alaska északi partján, a Labrador félszigeten, Skandinávia északi csúcsán. Ázsia legészakibb hegyén, a Cseljuszkin-fokon, az Uj-Szibériai szigeteken és a Szibériai jegestengeren vonul át az a vonal, amely felett állandó hazája van ennek az érdekes fénytüneménynek. De nincs szigorúan megvont határok közé szorítva. Elvétve, ritkán megfigyelhető, miként most is, a sarkoktól lejebb fekvő vidékeken is.

A sarkvidékeken rendes fényív alakja megkétszereződik, megsokszorozódik, ezek végül egybefonódnak és villódzva, reszketve egyre magasabbra emelkednek. Közben a fény ereje jelentősen növekszik s ilyenkor tisztán látszik, hogy a sokszínű északi fény egymásra torlódó, párhuzamos egyes fényívekből áll.

Minél magasabbra emelkedik az égen ez a fényjelenség, annál inkább legyező alakzatot ölt. Mint a széltől lobogtatott függöny, olyan a színes fénysugarakból összeszövődő fénytünemény és emelkedése közben egyre rövidülő alsó széléből hol az egyik, hol a másik darab tűnik elő lobogás közben.