„Tegyük föl, hogy 12 torpedóm van, 3-4 m. mélységben szundikálva, a partba vájt, erre alkalmas üregben és parancsot kapok az ellenséges hajóhad megsemmisitésére, mely épen most jelent meg a szemhatáron. Kis asztalon tizenkét gomb áll a kezem ügyében; minden gomb mellett ott van a hozzátartozó torpedó leirása: hogy mekkora a robbantó ereje, milyen hatalmas a hajtógépezete és mekkora az a távolság, amelyre elvezethetem. Most megpillantom az admirális hajót, mely az ellenséges flotta-formációt vezeti. Rányomom tehát ujjamat arra a gombra, mely legnagyobb és legveszedelmesebb torpedómat fogja kiereszteni. A nyomás villamos áramot kapcsol, mely egy erős rugó segitségével kiszabaditja a torpedót s ugyanekkor kihull a torpedóból egy kis tű, mely a hajtó-szerkezetet visszatartotta, - és megindul vészes utjára a pusztitó gépezet. Nincsen semmi, ami közelgő végpillanatáról értesitené a büszke acélkolosszust: a torpedó villámgyorsan és nyilegyenesen rohan feléje a viz alatt, mert a kormánylapátok a sugaraknak fogadnak szót, - ezek pedig akaratomnak”….
Igy irja le a svéd Orling Axel saját szerkezetü torpedóját, melynek félelmetes előnye az, hogy a szárazról, minden drótösszeköttetés nélkül, kormányozható. A drótnélküli táviró bebizonyitotta, hogy ez ma már nem hiu ábránd és nem utolsó dicsősége a magyar zsenialitásnak, hogy ugyanezt sikerrel megcselekedte Klupathy műegyetemi tanár is, akinek találmányával az északamerikai Egyesült-Államok haditengerészete kisérletezik.
A svéd Orling torpedóján, mely a viz alatt uszik, egyenes pózna mered a viz fölé, mintha a pokolgép árbóca lenne. A pózna hegyén fehér korong van s ez fogja föl a vezetősugarakat, melyek külön vetitőkészülékkel jutnak le a torpedó belsejébe, ahol egy motor mozgató erőre váltja át az energiájukat. És Orling torpedója kegyetelenül számitó módon dolgozik. Tudott dolog, hogy a dreadnoughtok acélgyürükből összefüzött hálókkal védik magukat a torpedótámadások ellen: az Orling-torpedót azonban nem tartja föl ez az acélkrinolin. Mert a nagy torpedó orrában egy hasonló, kisebb lövedék rejtőzik, mely a háló érintésénél nyomban fölrobban és lyukat szakit rajta, amely lyukon aztán a bátyja átcsuszik. Most odavágódik a szerencsétlen hajó bordáihoz, mire az orrában lévő ütőtű befelé tolódik és visszafelé inditja a hajtógépezetet, de egyidejüleg kinyit egy szelepet is, ugy hogy a torpedó feje lassan vizzel telik meg. A lövedék tehát fejjel lefelé bukik, - de ugyanekkor ujból előre dolgozik a hajtószerkezet s egy csavaranya hirtelen ismét fölfelé irányitja a lövedék fejét; a torpedó tehát alulról, azaz a leghatásosabban vágódik a hajóhoz, - s ekkor aztán megtörténik a szörnyü robbanás.
Ez a torpedó volna a világ legfélelmetesebb pokolgépe, ha valóban olyan pontosan müködik, ahogy itt leirtuk. Pedig alighanem talál a leirás, mert a svéd kormány megrendelésére és a svéd király jelenlétében Orling mérnök több próbalövést végzett torpedóival. A pokolgépeket 4000 méterre kifogástalanul elvezették és irányitották az ibolyántuli sugarak, sőt minden összeköttetés nélkül tetszés szerint a mélybe buktatták és megint a fölszinre hozták a torpedókat, - mire a svéd kormány megvette a szabadalmat.
Minő lesz hát ez a szörnyü világháboru, mely most indult meg: - minő lesz a tengeri Leviathánok összeroppanása, ha egymásra zudul öt nagyhatalom flottája, - az angol és a német, a francia és az olasz meg monarchiánk hajóhada, amelynek mindegyike tengeralatti aknákkal és torpedókkal meg viz alatt járó hajókkal dolgozik? …
Hiába burkoljuk több arasznyi vastag acélpáncélba az óriási uszó erődöket, - hiába szereljük fel őket a legnehezebb ütegekkel, melyek minden ellenséges golyóra még rettenetesebb lövedékkel válaszolnak, - hiába bizzuk rá legbátrabb katonáinkra: a csata hevében onnan jöhet a pusztitó, szinte el se háritható csapás, ahol, bár sejtjük a veszélyt, mégse tudjuk elháritani.
Ha korlátjától a tőgerendáig méteres vastag acélpáncélba öltöztetjük is a büszke hajóóriásokat: ezt a páncélt ugy tépheti darabokra a torpedó, mint a szardiniás dobozt. És ennek a pusztitásnak a lehetősége, mint irtózatos lidércnyomás, üli meg a legbátrabb lelkeket is: mert a rettenetes pokolgép kisértő réme, - még ha a torpedó el se találja is a célját, - az éjjeli őrállás hosszu óráin keresztül elcsigázza a mindig résen álló parancsnok feszült idegeit és állandó rettegésben tartja a legénységet. Igy született meg a hulli incidens, midőn a balti tengeri orosz flotta, a japán vizekre hajóztában, félóráig bombázta fényes nappal a hulli angol halász-flottát, - abban a rémlátásban, hogy az angol halászhajók között japán torpedó-naszádok leselkednek rájuk!
A torpedók félelmetes hatalmának legmegrenditőbb példái a wei-hai-weii torpedótámadások voltak a mult század kilencvenes éveiben. A yalui ütközetben megvert kinai haderő a föntemlitett kikötőbe menekült. A japán torpedóhajók kora reggel, még koromsötétben, saját kikötőjükben támadták meg a kinaiakat. Az első hajnali támadás eredménye a „Ting-Yuen” kinai cirkáló elsülyesztése volt; másnap éjjel a „Lay-Yuen” cirkálót sülyesztette el öt perc alatt egy torpedó, s ugyancsak igy pusztult el a „Wei-Yuen” is, melyet a kinaiak iskolahajónak használtak, - s erre a többi páncélos megadta magát. Cuba szigetén és a Fülöp-szigetek mellett szintén oroszlánrész jutott a torpedóknak a spanyol hajóhad megsemmisitésében, az orosz-japán háboruban pedig a csomulpói véres csatában és a csuzimai tengerszorosban végeztek véres munkát a szörnyü pokolgépek.
Pedig akkor még nem voltak meg a torpedók hatalmas segitő társai, a tenger alatti pusztitás rémes acélszörnyetegei – a viz alatt járó torpedónaszádok, melyek orozva alája férkőzhetnek a legóriásabb acélkolosszusnak is és közvetlen közelből vethetik reá a torpedót ….”Ha a legelső viz alatti naszád küzdelemre fog indulni, - mondja Holland newyorki mérnök, - eddig még soha nem látott csatának leszünk tanui. Mert a viz alatti naszád oly támadó fegyver, amelyik ellen nincs védelem. Semmit sem küldhetünk a tenger alatt járó naszád elébe, hogy visszaverje, sőt még hasonló társai sem tarthatják vissza. Mert viz alatt nincsen világosság és ezért párbaj sem lehet. Viz alatti támadások ellen tehát csak egyképen védhetik magukat a hajók: - hogy elmenekülnek előle”…
Az angol admiralitás ennek a Holland mérnöknek viz alatti naszádját fogadta el mintának, némi változtatással. A naszád 27 méter hosszu, szivaralaku és legszélesebb átmérője 3 ½ méter; bordái pontos acélkörök, egymástól 1/3 méter távolságra. Ameddig a viz fölszinén utazik, 160 lóerejü gazolin-motor hajtja, viz alatt pedig 70 lóerejü villamos motor viszi előre óránként 10-15 kilométer sebességgel; parancsnoki tornyát, mely födélzetéről kiemelkedik, tiz centiméter vastag páncélvért boritja s a fegyverzete öt darab, 4 méter hosszu (egyenként 45 cm.-es kaliberü) torpedó.
Viz alá ugy merül, hogy tartalék-tartályaiba vizet bocsájt, s ha ismét föl akar emelkedni a viz szinére, akkor süritett levegővel kiszoritja a vizet ezekből a tartályokból.
Sokkal nagyobb a francia haditengerészet vizalatti naszádja, a „Zédé”-tipus, mely foszforbronzból készült, a hossza 44 méter, de csak három torpedólövedéke van, a legénysége ellenben tisztekkel együtt 10-15 személy, a sebessége pedig jóval nagyobb, mint az angol naszádé. Ezt már többszörösen kipróbálták és fényesen sikerült neki megközelitenie a kiszemelt csatahajót, melyet töltetlen torpedójával el is talált, anélkül, hogy a páncélos védekezhetett vagy csak észre is vette volna…
Torpedók, tenger alatti aknák és viz alatt járó naszádok mind most fogják kiállani a tüzpróbát ebben a világháboruban, mely ágyuk dörgésével hirdeti szárazon és vizen, hogy ismét fölébredt az emberekben az ősi vadság, a testvérgyilkos Kain vérevő szilajsága. Ismét fölébredt ez a rettenetes ösztön, de talán utoljára. Mert a romboló fegyverek, miket egymás irtására kieszelt és hadba visz az ember, oly borzasztók és félelmetesek immár, hogy a legkeményebb koponyák s a legmerészebb szivek is visszadöbbennek a háborutól, mely szinte már az utolsó itélettel is fölér, ugy hogy végre, a hadi eszközök óriási fejlődésével, önmagát emészti meg és teszi lehetetlenné a háboru, mely minden haladásnak és civilizációnak végzetes ellensége.
„Dreadnought” – azaz: „Ne félj semmitől” – a nevük azoknak a félelmetes hajókolosszusoknak, melyek tetőtől talpig páncélba burkolva, büszkén szelik az óceán hullámait. Félelmetes és megdöbbentő, hogy ezek a 20-25 ezer tonnás várak és kaszárnyák, melyek egyetlen parancsszóra 8-10 kilométernyire szórják a halált és pusztulást maguk körül: - de viszont minden pillanatban az a veszedelem fenyegeti őket, hogy a viz alól, orozva támadó ellenség a levegőbe robbantja őket. Nemcsak a torpedók és vizalatti naszádok, hanem a tengeralatti aknák is állandó veszedelmet jelentenek az uszó acélszörnyetegekre nézve. Még jóformán el se kezdődött a háboru s a hatalmas „Amphion”-t, az angol flotta egyik vezérhajóját, máris elsüllyesztette egy tengeralatti uszó akna, s az angolok Földközi-tengeri hajórajának egyik legerősebb páncélosa, a „Warrior” már szintén a tenger fenekén pihen.
Ötven-hatvan millió korona értéket képvisel egy-egy dreadnought, mert az orosz-japán háboruban szerzett tapasztalatok szerint a tengeri ütközetben roppant fontossága van a távharcnak; ehhez pedig nehéz, messzehordó ütegek szükségesek, ami viszont óriási méretü hajó-kolosszusokat föltételez. Ezeknek a szempontoknak a figyelembe vételével épültek a monarchia legutolsó páncélosai is, köztük a hatalmas „Viribus Unitis”, melyet 1911 juniusban bocsátottak vizre Triesztben. Ennek az acélszörnyetegnek a hossza 150, a szélessége 27 méter, a teherbirása 20.000 tonna; 25.000 lőerős gépe óránként 40-42 kilométer sebességgel hajtja s 950 matróz szolgálja ki ezt a tengerjáró csodát, mely 60 millióba került….Mindnyájan emlékezünk: az orgyilkos kémek áldozatául esett Ferenc Fedinánd szeméből kicsordultak a könnyek, mikor ez a dreadnought-óriás a vizre siklott, - s erre emlékezvén: mindnyájan reszkető türelmetlenséggel várjuk, hogy mikor dördülnek meg a „Viribus Unitis” ágyui is, hogy halált és pusztulást szórjanak azokra, akik meg akarják gátolni a monarchiát az alávaló orgyilkosok megbüntetésében!
