A Nyugat írói közül Halász Gyula mint hadnagy szolgál és harcol Aüllenberg seregében, Kertész István vadász, Karinthy Frigyes gyalogos ugyancsak Galiciában, Balázs Béla pedig önkéntesnek vonult be s most közhonvéd a szabadkai 54. menetzászlóaljban. Halász Gyula barátunknak édesapjához, Halász Imréhez írt tábori levelezőlapjaiból itt közüljük a következőket:

Galiczia, aug. 25. kedd.

Ma délben alarmmal indultunk tovább két napi szünetelés után.

Oroszország, aug. 26. szerda.

Tegnap este már rajvonalba mentünk át két kilométerre a határtól. Az ellenség azonban eltünt szemünk elől. Hatalmas látvány volt a felvonulás ideális csatatéren. Éjjel egy óráig meneteltünk a csillagos éjszaka misztikus homályában, már orosz földön. "Útlevél nélkül" léptük át a határt 10 óra 30 perckor este. Ma hajnal óta úton vagyunk beljebb és beljebb az országban. Forrón tűz a nap.

Oroszország, aug. 29. szombat reggel.

Három nagy csatánk volt (26, 27, és 28-án) sok a sebesült, de nekem még semmi bajom. A háború minden borzalma vesz körül. Kár, hogy nem szabad leírnom. Rémület, szenvedés, nélkülözés, égő falvak. De tagadhatatlanul roppant érdekes, izgalmas.

Oroszország, szeptember 2-án.

Öt döbbenetes nap után (aug. 26. 27. 28. 31. és szeptember 1.) ma reggel néhány békés órát élvezünk. Az ellenség hanyatthomlok menekül. Győznünk kell. Én itt ma olvasom az aug. 21-iki Pesti Hirlapot és az aug. 20-iki "Az Ujságot". A melegek megszüntek, de a nappalok kellemesen enyhék. Sokszor hálunk szabad ég alatt, csipős hidegben. Minden bajjal fényesen megbirkózom.

Oroszország, szept. 3. reggel.

Öt nagy ütközetben vertük az oroszt. Futnak befelé. Szoritjuk őket. Az ágyuk félelmetesen csapkodnak. Sértetlen vagyok. Sokan hiányoznak már, de halottunk kevés. Hüvös idők kezdődnek. Fel vagyok szerelve. Fáradalmakat, nélkülözést fényesen birom, kitünő egészséggel. Levelező-lapot ritkán irhatok. Aug. 21-iki 1. lapodat (Zrinyi jelmondatával) ma kaptam meg.

Ölel szeretettel Gyula fiad.