Ignotus, kedves generálisom a Nyugatnál, ki óhajtotta a parancsot, hogy bakanótákat szeretne karácsonyra hallani. Hát, ami azt illeti, az nálam nem nehéz, nálam jó helyre talált. Tudok én civilkoromból annyi baka-nótát, hogy egy pesti kávéház is kikedélyesedik nekem, ha elüldögélek magamba és mert már másként nem megy, fog alatt kifütyörészem a szomorúságom. Hanem; hogy a bakanóta kótáját is adjam? Nagyon idegenül hat rám az eszme. Ez valahogy nem megy a fejembe. Bakanótát - kottából?
Hát hogy volna volna benne azokban a mákszem fekete pontokban az a százrét összehajtogatott kigyötört gyönyörűség, amely nótát csattant ki a bakából, ha esti alkonyatban roskadó fáradtan messziről már látja a fehéren merevedő kaszárnyát a városban? Hát hogy lehet azt papírról levenni, mikor van nóta, amelyik oly szomorú, mint egy darab gyönyörű puha fekete bársony. Vagy olyan, amelyik más hangszeren ki nem hozható, mint masírozva csikorgó bakancson.
De ... Befehl ist Befehl - tanultam katonáéknál és én ma – Istenemre - jó katona akarok lenni. Nem is bíztam hát magamban. Az az egy-két tiroli meg olasz bakanóta, amit azóta tanultam, hogy katona vagyok, bár gyönyörű, de még sem rám valló, a szövege meg nem állt a számhoz, mert Tirolban nem tudnak „palócú”. Jelentem alásan: elmentem hát patrullba, haza Losoncra, hagy tanulok - mondom magamba - valami ujat.
Hej, jaj: jelentem alásan a generális úrnak, ellenség van odahaza a nótában. Nem mondom én, hogy nem szép a pesti nóta, hogy a „három a daloskönyv Fedák Sári és Ha elmentél ne jöjj vissza összes dallaival” ne volna kedve nóta, de csak bizonyos fülek számára. De most háborút élünk és érdekes, mindig visszajöttnek érzem azokat az időket, amiket agyonratapostunk borzasztó iskolakönyv mondatokkal unalmas történelem órán.
Én most stucnit hordok, nem mansettát. Ha reggel ébredek, az a csodálatos érzésem van, hogy minden szomorún érdekes ma és tán ma még minden pesti ügyvédből gombkötő lesz. Ezért, ez egyszerű lelki beképzelődésért szaladtam meg, mert nótás könyv dalokat is dalolnak a bakák. Elhoztam azért egynehányat a tarisznyámban. Parancsra kottát is vakarintattam melléje, és hogy az én igazam se legyen: muszka igazság, csak a kottázni érdemes melódiát adom, a többiben, ahol nincs kotta, benne van a versben a muzsika.
Kislyány, aki majd a fehér billentyűkön egy ujjacskával megpróbálod, próbálj felmelegedni arra a szent melegre, ami az én hátamon libabőrös úton szokott futkározni, ha belé csattan a mellembe az a valami, amitől vonagló szájjal bizonygatom, sugdosom magamnak, ha a pesti uccákon a háború narkózisában barangolok: hogy Magyar vagyok. Igenis én torkon alul ordítozom: „Magyar” vagyok.
De ha aztán igazam lenne és nem menne papirról a nóta? Hát akkor, ha januárba megint beállok a sorba, örömömre, bánatomra, nagy szorongásaimra, levegőbe mélázásaimra majd eldalolom százszor meg ezerszer, ujra, meg ujra: én. Nekem csodálatosan könnyű tőle mindig a lelkem.
Kantinosné angyalom
Kantinosné angyalom
Nem sokára itthagyom a bótját.
Elmultak a szép napok
Hazafele ballagok, ballagok.
Híjába’ híj a század
Ölelem a babámat a karomba
Őrmester úr, kapitány
Nem stimel mán raportra ezután.
Lehullott a falevél
Darumadár útra kél, nagy útra
Ezredkürtös az időm
Hosszú katona időm lefújta -
Nem látok már csillagot
Csak azt, aki fentragyog az égen
Nem izgassa a pofa
Csámpáslábú regruta a vérem.
Éldesanyám, csak az a kérésem
Édesanyám csak az a kérésem
Cibil ruhát csináltasson nékem
Cibi ruhát piros zsinórt rájaű
Haza menek babám nemsokára.
Éldesapám, csak az a kérésem:
Motorkocsit csinátasson nékem.
Motorkocsit gumi kerekekvel –
Haragba vagyok a kedvesemmel.
Akkor szép a baka
Akkor szép a baka, mikor masírozik
Minden csárda előtt
Minden csárda előtt nagyot káromkodik
Hej, de verje meg az Isten
Suszter csizmádiát
Mért varr a bakának
Mért varr a bakának
Rövid szárú csizmát.
Dombon lakok én, rózsafát tüzelek
Még ma éjjelen rózsámmal beszélek:
Még ma éjjelen rózsámmal beszélek …..
Hónap délután a csatába megyek.
Megjött a levél fekete pecséttel
Megjött a muszka százezer emberrel
Kétszáz ágyúval áll a harc mezején
Így hát tubicám elmasírozok én.
Hozd ki jó anyám pántlikás kalapom
Ez legyen hozzád az utolsó szavam.
Ne sírd pirosra két öreg szemedet
El kell ereszszned árva gyerekedet.
Bajtárs, ha meglátsz szenvedni engemet
Szállj le lovadról, szurj agyon engemet
Vagy fegyveredet szegezd a mellemnek
Ne hagyj sokáig kínlódni engemet.
Ha elvisznek Kati-Kati Kati-Kati katonának
Ha elvisznek Kati-Kati Kati-Kati katonának
Megüzenem a babámnak Kató-Kató Katókámnak
Haj, veszek néjki keszkenőt, pirosat
Rojtos kacskaringóssat, ringóssat ….
Mert elvittek Kati, Kati, Kati, Kati katonának.
Boszniába' Hercegovinába'
Boszniába' Hercegovinába'
Csata akar lenni
A huszonötös bakáknak
El kék oda menni.
Szólnak az ágyuk, a gépfegyverek.
Mégse jön a, jön a ... párom.
Elvesztettem a legényéletemet,
Míg élek sajnálom.
Tábori posta
Megy a gőzös ripeg ropog a kereke
Huszonötös baka hajlik ki belőle
A csákója szépen ragyog ….
Látod babám én is
Huszonötös baka vagyok.
Huszonötös, ha kimegy a városba
Kis bajnétját köti az ódalára
Kiszalad a Julcsa, Marcsa
Jajistenem, jaj de szép a magyar baka
Míg én élek, mindég bakát szeretek.
Hatos huszár, ha kimegy a városba
Hosszú lőcsét köti az ódalára
Csiszeg csoszog a csizmája
Mint valami karika a görbe lába
Míg én élek mindig bakát szeretek.
Kapitány úr kiadta a parancsot
Minden tüzér faszójjon ki bakancsot
A talpára negyven szöget veressen….
Veressen, hej de - veressen
Minden kislyány tizenhatos tüzért szeressen
A csízsmámat ki akartam cserélni
Hej, de beláttam, magamnak kék viselni.
Mert rövid vót a csizsmámnak a szára
A szára, hejde a szára
- Ihaj - köpök én a muzska király nyakára.
Ha bemenet a vizitációra cióra, de cijóra
Letolom a gatyámat a pallóra, pallóra, de
Összevissza rángatják a kezemet, kezemet,
De kezemet
Nyajja ki a szerb király a szememet, szememet, de szememet,
Nyitva van az százados úr ablakja,
Barna kislány kislány sírva sétál alatta.
Állj meg kislány, érted dobog a szívem,
Nem tagadom, hogy igazán szeretlek.
Nem állok meg százados úr szavára
Sietek a losonci kaszárnyába,
Van már nékem az századba közlegény,
Kit nem adnék százados úr magáér.
De a közlegényt lelövik a csatába
Kinek borulsz barna kislány vállára ?
Ha lelövik, szálljon áldás porára.
Mégse leszek százados úr babája.
Barna kislány, mit viszel a kosárba?
Orvosságot viszek én a csatába.
Ellőtték a szeretőmnek az jobb kezit,
Odamegyek, bekötözöm a sebit.
Szépen szól a, szépen szól a ...
Szépen szól a
Losonci nagy harang.
Mind azt mondják; mind azt mondják.
Hogy é nékem szól az.
Bárcsak igaz volna,
Bárcsak nékem szólna…..
Lányok visznek temetőbe
Babám tesz a sírba.
Kiskertembe kinyilott egy rózsa
Kiskertemben kinyílott egy rózsa.
Gyere kedves kis angyalom
Szakíts egyet róla
Nem szakitok róla.
Nem kell nekem rózsa
Te az enyém, én a tiéd
Ugysem leszek soha.
Az éccaka az éccaka
De szépet álmodtam.
Az árpába, de az árpába
Szép hat ökröt láttam
Rábecsülték sej, haj
Azt a tábla árpát,
Gyere kedves kis angyalom
Fizesd ki az árát.
Honvédbaka subája
Barna kislány huzódik alája.
Minnél jobban huzódik alája
Annál jobban kilátszik a
Fehér lába szára.
Barna kislány kiment az erdőbe
Epret szedni rózsás kötőjébe
Míg az epret szedegeti,
honvédbaka ölelgeti Erdő sűrűjébe.
KERTÉSZ ISTVÁN
