Délamerika vadon mezőségein ezernyi ezer szarvasmarha él szabadon, s hizik meg ugyszólván költség nélkül hatalmas sulyuvá. A farmtulajdonosok ezeket az állatokat a bőrök és a szarvaik miatt tenyésztik.

A mult század végéig a bőr- és szarvanyag miatt leölt állatok husát, mert értékesiteni élelmi célokra nem lehetett, elásták. Milliónyi méter mázsa hus került igy a föld alá teljesen haszontalanul. Negyven-ötven évvel ezelőtt megkisérlették a husokat iparilag földolgozni husárunak, szalámi, kolbász s egyéb ilyen fajtáju célokra, szappant főztek, a csontokat lisztté őrölték, de mert a szállitása e termékeknek igen költséges volt, ez a husipar nem fejlődött, s tovább is a föld fogadta magába az Európában oly értékes hust. Talán két évtizede, hogy Európában a husszükség beköszöntött, s ekkor Argentinában megkisérlették, hogy a hust Európába szállitsák.

Az eljárás az volt, hogy a hust hatvan-hetven fok hidegnek tették ki, aminek következtében az csontkeménnyé fagyott. Ezeket a jégtömböket berakták a külön e célra épitett hajókamrákba, s a fagyasztott hus ugyanolyan állapotban érkezett meg az európai kikötőkbe, mint ahogyan az Argentinában a hajóba került.

A fagyasztás azonban a hus sejtcelláit szétroncsolja, a hus anyagát megváltoztatja ugy, hogy a hus nemcsak tápanyagából veszit, hanem izét is kellemetlenné teszi. A főzésnél rengeteg sok nedvességet bocsájt magából, sütésre alkalmatlanná lesz, s tényleg csak arra jó, hogy a nép élelmezésnél megállapithassák azt, hogy többet ér egy gyenge minőségü hus, mint ha semmi hus sem volna erre a célra.

A technika az előbb elmondottak okából erős munkát fejtett ki, hogy a fagyasztás helyett olyan konzerváló eljárást találjon ki, amely még mindig lehetővé teszi a tengerentúlról való husszállitást, anélkül, hogy a hust anyagában, izében, táperejében szétroncsolná.

Ez az ujabb mód a hütés. Az eljárás a következő: A frissen vágott hust lehütik, majd olyan helyiségbe raktározzák, ahol a levegő höfoka +1. Itt a hus megfagyása ki van zárva, ellenben a felülete fehér oxidálásnak van kitéve. Az organizmusok ugyanis ennél a hőfoknál még nem pusztulnak el, sőt szaporodnak, s a hus felületén egy fehér, élvezetre alkalmatlan réteget alkotnak. Ha most ebbe a hütőkamrába ozont vezetünk be, a fehér husréteg megkeményszik, s levegőáthatlan burkolatot alkot. Belül a levegőtől teljesen elzárt hus a maga eredeti friss állapotában megmarad, illetve az elromlása igen hosszu időre késleltetést nyer.

Mintegy hat hét az az időtartam, amely alatt a hus belül még teljesen élvezhető állapotban megmarad. Ennyi idő pedig a leghosszabb jelenlegi husszállitó vonalon is elegendő. Az itt bemutatott képen látjuk, amint a lehütött, s fehérre változott felsőrétegü hustömegeket kocsikba rakják és szállitják ki a hajóba.

Az igy szállitott hus teljesen merev, akár a fa és rideg, mint az üveg, mert ha elejtik, el is törik. Ezzel az eljárással a hus sulyban veszít. Ámde arra való tekintettel, hogy az igy sulyban kevesebb hus, tápértékben nagyobb értékű, mint az amelyet fagyasztottak, s igy - nem kell romlott husréteget levágni – sulyban megőrzött, sokkal kevesebb értéket veszit el a romlott réteg eltávolitásával, mint amely értéket veszit az egész hustömeg azáltal, hogy silány tápanyag válik belőle a fagyasztás által. Amig a fagyasztott hus kilója alig 40-50 filér, a hütött 80-100 filér értékü. Ma már a hütési eljárás uralkodik, s hova-tovább a fagyasztás teljesen terét veszti.