Peking utczáin

Sokat hallunk manapság Khináról, de vajmi keveset tudunk arról az országról. Rövid cikkünk a császárvárost szeretné bemutatni és az ott folyó életet. 

A császári palotát, amely tulajdonképpen külön városrész, az u.n. császárváros veszi körül, külön vörösre mázolt fallal elkerítve a tatárváros többi részétől, a hol a legtöbb nyilvános épület, palota, stb van. Ma már ez sem igen különbözik -talán csinosabb-a város többi részétől.

A császári palota délkeleti sarkán, a tatárváros déli falaihoz közel, vannak az idegen hatalmak követségei, tehát nem a városon kivül, mint némelyek tévesen hiszik. Meglehetősen egy határon vannak s az egyik utczát ugy is nevezik a Követségek utczája.

Ebben az utczában vannak a franczia követség, a vendéglő, a spanyol, japáni, amerikai és német követségek, meg a klubház, a melyről azt irták a minap, hogy elpusztult.

Az utczán kivül, közvetlen a császárváros délkeleti sarka mellett, a császári kertekből kijövő patak mellett van az angol követség palotája, terjedelmes kert közepén, egész kis városrész.

Az oszták-magyar követség csak 1898-ban kapott palotát, valamivel távolabb a többitől, azon nagy utczán, a melyen a legszebb és legnagyobb katholikus templom áll, az u.n. Tung.tang, a melyet újabb hirek szerint a lázadók fölgyújtottak. Szép szabályosak különben Peking utczái, mint a legtöbb síkföldi nagy városé, az utczák mind éjszak-déli, illetőleg kelet-nyugati irányúak. 

---

A déli khinai városrész rendetlenebb, különben sem sok benne a lakóház, nagy része beépítetlen, igen tetemes részt pedig templomok foglalnak el. Itt található a földmivelés temploma is. Érdekes látni való a vizsgázó helyiség, a Czung-li-jamönn (külügyi hivatal), adóhivatal, a Láma templom.

De kigyőzné mind azt a sok történelmi nevességet elmondani, a mit itt olyan szívesen és olyan barátságosan (sok pénzért) mutogatnak, még felsőbb tilalomra is, az európaiaknak.

Egészen más izlés művészetét örökítik ezek az emlékek; olyan különös ez nekünk, a kik klasszikusnak csak a görögöt és a rómait tanultuk. Ha aztán az ember a pompás csarnokok hűvöséből, a misztikus félhomályból, a hol bizonyos túlvilági nyugalom honol, kiléphet az utczára, megint egészen idegen környezetbe kerülhet.

A rendetlen, poros utakon tolong a nép, nyüzsögve, kiabálva, csilingelve árulják holmijukat az utczai árúsok. A pompás homlokzatú boltok előtt a felmagasított járda külső oldalát sátoros, vásáros nép foglalja el, lent a poros kocsiúton pedig csöndesen ballagó kétkerekű kocsik, kolompos tevekaravánok, lovas katonákkal kisért, hordószékből széttekintgető mandalin, majd valami különös mennyegzői, vagy temető-menet kerülgetik egymást.

Mind olyan különös, olyan idegenszerű. A tolongásban nyugodtan működik a borbély éles kése és zavartalanúl fürészelteti a fakereskedő a törzseket deszkává ( a fürészmalmot még nem találták fel a khinaiak).

Teljes bátorsággal, minden sérelem veszélye nélkül lehetett ebben a tolongásban elkeveredni. Nem bántotta az embert senki, még a gyerekek sem csúfolták. S mindennek milyen hamar vége lett! Milyen mélységesnek kell lenni a gyülöletnek, a mely ilyen hirtelenséggel fenekestől fel tudja fordítani a megszokott rendet!