A mohácsi vésznek rémes története jut eszünkbe, amikor a gránát elnevezéssel immár hadijogot nyert fegyver szerkezetét, tulajdonságát vizsgáljuk. A mohácsi vész borzasztó pusztitását nemzeti seregünkben a török ágyuk okozták, amelyek egy egyszerü harci csel révén közvetlenül közelbe kerültek seregünkkel.

A két sereg egymással szembekerülve lövöldözte egymást lassu, elöltöltő kovás puskájából, s a török állta ezt a támadást, hogy vakmerővé, elbizakodottá, gondtalanná tegye a magyar sereget. Ez mindjobban közeledett, s mikor már elég közel lehetett a két sereg egymáshoz, a nagy, zárt török hadoszlop megkezdte a visszavonulást.

Meggondolás nélkül, harci láztól üzve, rávetette magát a magyar sereg a menekülő török derékhadra, s üldözte menekülést szinlelő utjában. Pedig ez nem menekült, hanem mint egy szivattyu maga után huzta a magyar sereget, belevonta abba az ágyuhatáskörbe, amelyből azután nem volt menekülés.

Mikor a magyar sereg az akkori ágyutüz hatáskörzetén jóval belül volt, ugyszólván az ágyu torka előtt volt, a török sereg jobbra-balra rohant eszeveszett futással, s az üldöző seregünk szembe találta magát nyolcszáz török ágyuval. Ezek az egyszerü, százfontos vasgolyókat röpitő ágyuk tüzelni kezdtek, s az üldözőből holt sereg vált néhány perc alatt.

Ez a harci fortély a legmodernebb háboruban uj életet nyert. Ma azokat a területeket, ahonnan az ellenség közeledtét várják, utakat, hegyszorosokat, vizpartokat, erdőn átvezető ösvényeket, várakat és erdőket környező területeket, szóval minden talpalattnyi helyet, ahova az ellenség jön, jöhet vagy ahova becsalogatható, ilyen orvtámadó fegyverekkel szerelnek föl.

Ma persze ezek nem nagy ágyuk, amelyekről finom müvü távcsövekkel előörsi szolgálatot teljesitő lovas és kerékpáros katonákkal, léghajókkal és repülőgépekkel még a hatáskörzeten kívül tudomást szerez az ellenség, hanem föld alá helyezett gránátok, amelyek pontosan akkor robbannak föl, amikor az ellenség épen föléje érkezett.

Ezek azok a föld alatti aknák, amelyeket elektromos áram robbant föl, amelyek bizonyos öntudatlan, közvetett érintésre lövelik szét halálthozó lövegjeiket. Ilyet helyeznek a vizek mélyére, hogy a fölötte elhaladó hajó a levegőbe repüljön, ilyeneket hordanak ma kezükbe a katonák, hogy a már közvetlen közelben levő ellenséget ne egyenkint, hanem tömegesen pusztithassák el.

Mióta ezek az ugynevezett kézi és lőfegyverre alkalmazható ugyancsak kézi gránátok az elhajitóra nézve veszélytelen állapotban szolgálják a hadügyet csak két háborut ismer a történelem. Az első, ahol ezt alkalmazták az olaszok tripoliszi háboruja volt.

Ott ezeket a kézi gránátokat a levegőből hajigálták le a repülőgépen harcoló olasz katonák, s a lőfegyverrel továbbitották az oázisok fedezete alatt harcoló arab-török katonák ellen. A másik alkalom a közel mult balkáni háboru volt, ahol a fölkelő és rendszertelen háborut (guerilla-harcot) folytató balkéni népek „bandái” ezekkel a kézigránátokkal voltak fölszerelve.

Ezek látszólag fegyvertelenül várták be az ellenséget, csak mikor közvetlen közelbe érezték, akkor hajitották közéjük a százszám gyilkoló gránátot. A kézi gránát hengeralaku, lövegformáju készitmény, amelynek robbanó töltése egy burkolattal van körbevéve, s ez alkotja a belső magot.

E körül a külső burkolat és a belső mag körül vannak elhelyezve a lövegek, amelyek gyantába vannak ágyazva. Ezeket a gránátokat fából készült fogóval látják el, s egy horognál fogva akasztják a katona derékszijához. A fogantyu belsejében van a gyujtószerkezet elhelyezve s igy védve, hogy a fogantyu átfogása által még mindig veszélytelen a kezelőre nézve.

A gyujtó üzembehelyezése egy csavarral történik, amelyet a katona maga kezel, szükség esetén még a meginditás után is elállithat, vagyis megállithatja a gyujtás folyamatát. A biztonsági berendezéshez tartozik még a 10 méter hosszu zsinór, amely egy orsóra van csavarva, amely a fogantyu belsejében van elhelyezve.

A zsinór vége egy oldószerkezethez van kötve a gránát gyujtójánál, s ha a gránátot elhajitja a katona a gyujás meginditását a legördülő zsinór megfeszülése a 10 méternyi út befutása után idézi elő. A gránát elhajitására nem kell nagy erő, mert olyan a lecsuszó szerkezete, hogy a mechanizmus kilöki.