Közgazdaságunk megizmosodása a háboru alatt

Irta: földeáki Návay Aladár dr., miniszteri tanácsos

A magyar közgazdasági életnek, a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek a háboru előtt a tőkeszegénység volt a legnagyobb kerékkötője. Közgazdasági életünk nem rendelkezvén bőséges tőkékkel, nem bir kellőleg fejlődni.

Mig a külföldi államok mezőgazdasága, ipara és kereskedelme virágzott, addig a magvar közgazdaság erejének javarészét, energiáját, a szükséges tőkék felkutatására pazarolta. A magas kamatláb mellett megszerzett kölcsöntőkék sokszor bénitólag hatottak, mert közgazdasági életünk fejlődését csak nagy ellenértékek fejében segitették elő. 

Nem volt nagy köszönet az idegen tőkékben.
Drága kamatokat fizettünk értük és ami még nyomasztóbban hatott a közvetlenül érdekelt termelési ágakra, ezek még a közvetitőknek is magas kamatot fizettek. 

Mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk a háboru előtt nehéz viszonyok közt tengődött; nem izmosodhatott meg, nem lehetett nagygyá. Ha meg is voltak az annyira kedvező feltételek, a nyersanyagok olcsó és könnyü beszerezhetési lehetősége és a fogyasztási piac, a tuldrága tőke akadályozólag hatott, mert saját előnyeihez mérten idomitotta a termelési ágakat. 

Ilyen kedvezőtlen közgazdasági viszonyok közepette tört ki a rettenetes világháboru.
Egy pillanatra azt hittük, hogy a magyar közgazdasági élet alapjait fogják megingatni a bekövetkezett események. 

Nem igy történt.
A gazdasági élet nagy változáson ment át, de kedvező változáson, olyanon, amit előre nem sejtettünk, nem reméltünk. 

A tőkeszegény magyar közgazdaság a világháboru esztendejében megsokszorozta tőkéjét, pénzben duskál.
A pénzbőség dus csatornái ömlenek a magyar termelési ágak felé, melyek immár rendelkeznek a szükséges tőkékkel, ezáltal jövő fejlődésük biztositva van. 

A világháboru harmadik esztendejében azt látjuk lépten-nyomon, hogy Magyarország lakossága gazdagodott. Ez az érdekes tünemény világszerte mutatkozott ugyan, de jótékony hatását legjobban nálunk fogja éreztetni. 

A kereslet a háboru alatt megsokszorozódott.
A háborus szükségletek folytán tullépte a régi kereteket. A hadsereg a maga jelentékeny fogyasztásával ugy a mezőgazdaság, mint az ipar feleslegeit csakhamar felvette, a rendes termelésnek legjelentékenyebb vásárlója lett. A kereskedők raktáraival ugyanez történt. Az évtizedeken át felhalmozódott raktárak csakhamar kiürültek és a lázas gyártás által előállitott iparcikkeknek gyorsan akadtak vásárlóik. 

A nagy iparvállalatok a hadfelszerelési cikkek készitését nagy mérvekben kezdték. Lőszerek előállitására Magyarországon hatalmas ipartelepek alakultak, részint a már meglévő ipartelepek kibővitése által, részint ujak felállitásával. A közgazdasági élet aktivitása tehát fokozódott és eddig soha el nem ért tetőpontra hágott. 

A nagy és sürgős keresletnek más üdvös következménye is volt: véget vetett a kihitelezésnek, mely nálunk már aggassztó mérveket öltött. 

Az ipartelepek rendelőiktől azonnal megkapták a rendelések ellenértékét s ugyanez történt a kereskedőknél is. A mezőgazdaság, iparosok, kereskedők áruikért azonnal pénzt kaptak s igy beállt nálunk is az a helyzet, amely eddig csak a nyugati országokban volt tapasztalható, hogy t.i. minden közgazdasági tényező pénzfölösleggel rendelkezik. 

Az egyre fokozódó kereslet következtében minden árucikk megdrágult, az előállitási költségek többszörösére is emelkedett, ami mindjobban fokozta az emlitettek gazdagodását. 

A háboruhoz való pénz előteremtése céljából az állam hadikölcsönök formájában polgáraihoz fordult, akik a pénzt könnyen bocsáthatták rendelkezésre, mely hadikölcsönök a közgazdaság foglalkoztatása révén ismét visszajutottak a polgárokhoz. 
Ennek a helyzetnek az lett az örvendetes következménye, hogy a magyar közgazdasági élet, mint már fentebb jeleztem, bőséges tőkékhez jutott, ami a jövőben fogja éreztetni kedvező hatását, amikor majd a békés munkálkodás ideje ismét eljövend. 

A mi közgazdasági életünk most a háboru alatt hozzászokott a nagyarányu keretekhez. Egyes ipari szakmáink szinte amerikaias módon fejlődtek s kereskedelmi szervek centralizálódásai milliárdos forgalmat bonyolitanak le. 

Mindez kedvező előjel a jövőre nézve, mert ha a jelenlegi helyzet fenmarad s beleilleszkedik majd a normális idők viszonyaiba, ez valóban nagyszabásu közgazdasági életnek szolgáland alapul. 

Megállapithatjuk tehát azt a tényt, hogy a világháboru, rettenességei mellett is, előnyökkel is járt közgazdaságunkra nézve. A háboru előtti évek ernyedt közgazdaságát, válsággal küzdő iparát, eladósodott kereskedelmét a nagy harc megedzette, hatványozott munkakifejtésre kényszeritette. Közgazdaságunk a kedvező konjunkturák magaslatára emelkedett s nemcsak kötelességét teljesitette, hanem a helyzet kellő megértése folytán megtalálta az utat, mely a gazdagodáshoz vezette. 

Igaz ugyan, hogy az államra nagy uj terhek nehezedtek, de az állam ezuttal a saját polgárainak, meggazdagodott virágzó közgazdasági életének lett adósa. A vagyonhoz jutott összesség viszont, az állam, illetve mindnyájunk terheit bizonyára fedezni fogja tudni. 

Az előny tehát szembetünő és bizvást mondhatjuk, hogy közgazdasági életünk immár nagy tőkékkel rendelkezvén, önmaga lesz képes feladatainak megfelelni és kiszabadulva majd a drága külföldi tőke járma alól, saját erejéből fogja megoldani a reá váró nagy feladatokat.