Arról a mozgalomról, amely Németországban a csekk utján való, illetve az átutalás formájában történő fizetés erősebb térfoglalása érdekében megindult és ezidőszerint is nagy lendülettel folyik, a Magyar Pénzügy már ismételten megemlékezett. Most – igen helyesen – nálunk is idejét látják az összes mérvadó tényezők, hogy ebben a fontos kérdésben ugyancsak akcióba lépjenek.

A csekk és átutalási forgalom minél nagyobb arányu fejlesztése nyilvánvalóan elsősorban nagyfontosságu közérdeket szolgál, de az egyesek magánérdekeinek is jelentékenyen javára esik. Mint elsőrendü közérdek emlitendő a bankjegyforgalom csökkentése, a melynek a csekk- és kliring-forgalom térhóditása nyilvánvalóan egyik hathatós eszköze.

Az egyesek érdeke annyiban jut előnyhöz, hogy készpénzforgalom lehetőség szerint való korlátozása egyenlegképpen kamatnyereséget produkál, idő és munkamegtakaritással jár, továbbá biztonsági szempontból is figyelemreméltó előny, hogy nagyobb készpénzösszegeknek kéznél tartása feleslegessé válik. 

Emlitésre érdemes az is – amire legutóbb egyik nagybankunk mutat rá, – hogy abban az esetben, ha a bank által kiadott csekkel fizetünk vagy fizetéseinket megbizással a bank utján teljesitjük, a kiegyenlités megtörténte még évek multán is ellenőrizhető és bizonyitható. 

A csekk- és átutalási forgalom lebonyolitását és fejlesztését nálunk Magyarországon főként a postatakarékpénztár, az Osztrák-magyar bank, továbbá a Giro- és pénztár-egylet, ugyszintén a Budapesti leszámoló egylet szolgálják. 

A postatakarékpénztár csekkforgalma 26 év alatt kétségtelenül szépen fejlődött, de teljesen kielégitően még sem. 1913-ban, a legutolsó normális esztendőben 4.9 milliárd K-t helyeztek el és ugyancsak 4.9 milliárdot fizettek vissza a postatakarékpénztár csekkforgalmában. A csekk-számlák száma 25630 volt, 1915. junius végén pedig 26714.

A csekk-számlák számát nézve, ez irányban – ha az eltérő gazdasági arányokat figyelembe vesszük is – nagyon elmaradtunk Ausztriától, de még feltünőbben tulszárnyalta Magyarországot a mindössze tizesztendős svájci és a hétesztendős német postacsekk-forgalom. Megfelelő propagandával kétségtelenül nálunk is gyorsabb tempóban való haladás lenne elérhető.

Nem-e különös például, hogy a magyar postatakarékpénztárnál 3983 bécsi (wieni) lakos részére vezetnek csekk-számlát és ezzel szemben csak 5690 budapesti lakosnak van ugyanott csekk-számlája! Feltünő kevés a számlatulajdonos az értelmiségi keresetekhez tartozók, továbbá a földbirtokosok és bérlők körében, ugyszintén a kisiparosok közül. 

Elsőrangu feladatot teljesit az átutalási forgalom terén az Osztrák-magyar bank, melynek giroforgalma 94 milliárd (1913-ban).