Az aprópénz-hiány

Hetek óta tele van az ország panaszszal, lamentációval annak az immár valósággal türhetetlenné fejlődött mizériának hatása alatt, amely a váltópénz hiányában jelentkezik, de sajnálattal vagyunk kénytelenek megállapitani, hogy a segitésre hivatott tényezők nyilván éppenséggel nem találják tulságosan sietősnek olyan intézkedések megtételét, amelyek az elharapódzott baj nagyobbmérvü mielőbbi enyhitésére alkalmasak lennének. 

Hiszen kétségtelen, hogy a fennforgó állapotnak jórészben magának a közönségnek oktalan, sőt bünös magatartása az oka. A tezaurálás, a váltópénzek eldugdosása, különösen ha a tudatlanabb elemek körén tulterjed, mindenképpen rászolgál arra, hogy nemcsak botor, hanem hazafiatlan, államellenes cselekedetnek minősittessék.

De ha bűnös is maga a közönség, mégsem helyezkedik az ország minden fontosabb gazdasági, szociális és egyéb jelentékeny érdekeinek megóvására köteles kormányzat az indulat álláspontjára, vagyis arra az álláspontra, hogy hadd lakoljon a közönség azért, amiben vétkes, segitsen – ahogy tud – önmagán. 

Az aprópénz-hiány körül beállott zavaroknak számos irányban olyan káros hatásai vannak, melyeket feltétlenül gyorsan meg kell akasztani. Nemcsak magának az üzleti forgalomnak képtelen megnehezitése ennek a mizériának az eredménye, hanem az árdrágitás megkönnyitése, rengeteg időpocsékolás is stb. Ha a gyors segitség, a radikális orvoslás még tovább is késne, azt valóban az illetékes tényezők sulyos mulasztásának lehetne statuálni. 

A kalamitás enyhitése végett a legutóbbi napokban két számottevőbb intézkedés történt. Az egyik az, hogy az Osztrák-magyar bank most már – előbbi álláspontjától eltérően – a két vagy négy részre vagdalt kétkoronás bankjegyek darabrészeit – amennyiben felületük lényeges eltérés nélkül a kétkoronás bankjegy felének vagy negyedrészének megfelel – levonás nélkül beváltja. 

Ez mindenesetre helyes intézkedés, de állandó megoldásképpen semmiesetre sem fogadható el. A bank nem bizhatja véglegesen a közönségre, hogy maga gyártsa az egykoronás és félkoronás bankjegyeket, hanem – miután a tények nyomatékosan demonstrálják, hogy ezekre a bankjegyekre a forgalomnak feltétlenül szüksége van, a banknak a legsürgősebb feladata, hogy megfelelő mennyiségű egykoronás és félkoronás bankjegyeket bocsásson ki.

Hogy ennek megvalósitása négy hónapi időt venne igénybe, azt mi – nyiltan kimondjuk – nem hihetjük el. Persze, ha a bank nem kellő akciókészséggel kezeli az ügyet, huzódozik tőle, akkor eltarthat akár 3-4 hónapig is. Ha a magyar és osztrák kormány befolyásának kellő érvényesitésével interveniálna ebben a fontos dologban, a szóbanlevő bankjegyek előállitása és kibocsájtása tekintetében megfelelően gyors tempóra tudnák szoritani a bankot. 

A vasból készült váltópénzeknek forgalomba bocsátása tekintetében annyi történt, hogy az Osztrák-magyar bank a két kormány utasitására a mult hét végén megkezdte a vasból vert 20 filléreseknek kiadását nemcsak ezüst- és nikkelpénzért cserében, hanem papirpénz ellenében is. A vas 20 filléreseknek ilyen módon való kiadását azonban már e hó 26-án, kedden reggel ismét beszüntette, ujból ragaszkodva ahhoz, hogy annak, aki a banknál vasból vert 20 filléreseket kiván átvenni, ugyanannyi nikkel 20 fillérest kell beszolgáltatni. 

Ugy tudjuk, hogy az Osztrák-magyar bank budapesti főintézeténél mindössze körülbelül 3000 zsák vasból vert 20 fillérest (egy zsák tartalma 1000 darab) bocsátottak e hó 26-áig forgalomba. Ezenfelül még jóval több mint 15.000 zsák van ugyanott készletben. A legujabb intézkedés, hogy ismét a nikkelpénz beszolgáltatásához kötik a vaspénz kiadását, a nekünk nyujtott felvilágositás szerint a hadügyminiszterium kivánságára történt, aki – ugy látszik – ilyen módon gyorsabban vagy bizonyosabban vél hozzájutni a hadsereg céljára szükséges nikkelhez.

Nézetünk szerint azonban a hadügyminisztérium itt erős tévedésben van.
A nikkel 20 filléreseket tudvalevőleg a magánforgalomban 1916. december 31-ig fogadják el, bizonyos ennélfogva, hogy azoknak tömeges beszolgáltatására csak abban az időszakban lehet számitani, amikor ez a terminus lejáratához közeledik. 

A vas 20 filléresek kiadását, ugyszintén a még egyéb vasból készülő váltópénzek forgalomba bocsájtását a régebbi nikkel-, réz vagy ezüstpénzek bevonásától teljesen külön kell választani. Az uj váltópénz-fajtákra a forgalomnak égetően szüksége van, ezeket tehát minden késlekedés nélkül ki kell adni nemcsak ezüst-, nikkel- és rézpénzért cserében, hanem papirpénz ellenében is.

Ettől teljesen függetlenül kell a régi váltópénz egyes fajtáinak bevonását végrehajtani, itt azután természetesen figyelemmel lehet arra lenni, hogy a hadviselés érdekei a felhasználásra szolgáló fémanyag miatt ugy kivánják, hogy arra nézve, hogy meddig fogadtassanak még el a bevonásra kerülő pénznemek a magánforgalomban, lehetőleg rövid zárhatáridők állapittassanak meg.