Irta: Sebess Dénes dr., kir. itélőtáblai tanácselnök
A jelzálog hitelezések tették lehetővé az ujabb alkotmányos időszakban a mezőgazdasági termelés fokozását, e tekintetben hitelintézeteink a nemzet közgazdasági fejlődésének utjait egyengették. Munkásságuk a legnagyobb elismerést érdemli.
A tisztán agrárproduktumokat termelő ország hitelalapja semmi más nem lehetett kezdetben, mint a föld és termékei.
A mezőgazdasági hitel igényei az 1848. év után alakult uj földbirtokjogrendjében kezdetben a jelzálogos, majd a jelzáloglevélkölcsönök utján, később a hitelszövetkezeti rendszerrel kapcsolatban a személyi hitel igénybevételével elégittettek ki. A legujabb kor a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó alsóbb néprétegeket szinte elementáris erővel a váltóhitel terére szoritotta.
A váltó kivételes processzuális szigoru szabályai a hitelintézeti szervezetek legkedveltebb eszközévé tették a jelzálogi bekebelezéssel biztositott váltókölcsönt.
Mig a tőkeerős nagypénzintézetek a megbizható, a mezőgazdasági termelés természetével megegyező hosszu lejáratu törlesztéses kölcsönök rendszerét fejlesztették, kielégitvén igy a nagyobb birtokosok hiteligényeit, a kis- és középbirtokos népelem egy gyorsan fejlődő, vidéki törpebank, illetve takarékpénztári hitelszervezet érdekkörébe jutott. A váltóhitelen nyugvó jelzálogkölcsön ma a mezőgazdasági hitel általános ismérve.
Ez az egyik aggasztó jelenség a mezőgazdasági termelés terén.
A vidéki pénzintézetek nagy száma, tulzott versenye, a földtulajdonnal való üzérkedés olyan méreteit produkálta, mely ma már azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy mezőgazdasági termelésünk fejlődését fogja megakadályozni, a földbirtok tagozódásain nyugvó társadalmi berendezésünket zavarja össze s különösen a legalsóbb néprétegeket az eladósodás végső határvonalára állitja. Erre nézve bőséges anyagot a Pénzintézeti Központról szóló törvény indokolása szolgáltat. Ez a másik káros jelenség, mely orvoslásra vár.
Kérdés már most, hogy a mezőgazdasági hitel minő eszközökkel szervezendő, hol kell beleavatkozni a fejlődés irányaiba?
A telekkönyvi rendszert a tőke határozza meg, a tömeggondnok csupán a pereket folytatná le és a vagyonfelosztásra nézve tenné meg a csődtörvényben körülirt lépéseit.
Nagyon megfontolandó kérdés az is, nem-e lehetne a Központnak ingerenciát biztositani a vitás jogi kérdések biróságon kivüli kiegyenlitésére. Bár elv az, hogy a csődvagyon felett a hitelezők rendelkeznek és ők irányithatják a választmány utján a tömeggondnokot, a tapasztalat azonban mégis azt mutatta, hogy a csődválasztmányok a csődlebonyolitás célszerüsége szempontjából igen csekély befolyást gyakoroltak.
Világosan beszélve, az a kérdés lebeg szemünk előtt, nem-e lehetne sok nyilvánvalóan céltalan behajtási pert, vagy ami szintén előfordul, a végeredmény szempontjából nagyon is kétes értékü megtámadási pert elkerülni vagy megakadályozni.
Tudjuk, hogy az érdekelt minisztériumokban elsőrangu hiteljogi szaktekintélyek fogják a kibocsátandó rendeletet megalkotni. Mi e helyen a gyakorlat tapasztalatai alapján csak azt az óhajt akartuk kifejezésre juttatni, hogy a Pénzintézeti Központnak a pénzintézeti csődnél minél nagyobb befolyás biztositassék.
