Az utóbbi időben egyre több gond és érdeklődés fordul a magyar Duna felé.
Eddig is mindnyájunk büszkesége volt ez a szép és hatalmas folyó, amely gazdasági kapcsot teremtett a Nyugat és Kelet közt. A háboru megtanitott bennünket arra, hogy a folyamhajózás fejlesztése és a tranzitforgalom kihasználása milyen előnyöket jelent és mennyire fellenditheti nemcsak kereskedelmünket, hanem ipari életünket is. 

Kétségtelen, hogy épp ugy mint Németországban és Ausztriában, nálunk is egyre intenzivebben fognak foglalkozni a dunahajózás problémájával. Ezeknek a tárgyalásoknak csak egy vezető momentuma lehet s ez: a Duna állami monopolizálása. Ez a jelszó elsősorban a Duna mostani gazdáira vonatkozik, melyek a Dunagőzhajózási és a Csavargőzösvállalatok, a maguk érdekei és haszna szempontjából éltek vissza a dunai monopóliummal.

Akár Buda és Pest közt kellett a személyforgalmat lebonyolitani, akár a környék élelmezési felhozatalát kellett fejleszteni, akár az Alduna nagy előnyeit kellett kamatoztatni, – mindig egyes társaságok voltak azok, a Duna és a hirhedt Csavargőzösvállalat, melyek biztositották maguknak a sápot és jégre tették a közérdeket.

Az egyetlen Folyamhajózási rt. volt az, amely éppen az állammal való szoros és intim összeköttetése folytán tulajdonképpen a közérdeket képviselte és a legális üzleti haszon mellett jórészt a kincstár javára kamatoztatta a dunai forgalom jövedelmezését. 

Az a feladat tehát, amely a kormány és a többi illetékes körök előtt áll, rendkivül egyszerü: a dunai hajózást egységesen kell irányitani és az állami tényezők bevonásával meg kell akadályozni a kisebb és nagyobb társaságokat abban, hogy viteldijakon és tarifákon milliókat szerezzenek és emellett egész hajózásunk keleti nivón maradjon.

Értesülésünk szerint a kormány a hajózási vállalatok és a többi érdekeltek közt a kormány bevonásával máris folynak tanácskozások, amelyek ennek a kérdésnek végleges megoldását célozzák és meg van a jó szándék arra, hogy az osztrák érdekeltségeket és a fővárosi klikkek gyámoltjait elűzzék azokból a poziciókból, ahol eddig zavartalanul gazdálkodhattak. 

A Duna állami monopolizálása és a kereskedelemi kikötőtől kezdve egészen az aldunai forgalom egyöntetü szabályozásáig minden téren a közérdek érvényesitése az, ami hihetetlen fellendüléshez juttathatja az országot és a balkán piacon való fölényünket végleg biztosithatja. Nincs szükség másra, mint arra, hogy azt a pár vállalatot, amely eddig ellenszegült minden egységes akciónak, félretoljuk az utból és az állam jogának és feladatának érvényt szerezzünk.