Budapest, 1916. április 29.
Az Egyesült-Államok husvéti jegyzéke uj fejezetet jelent a világháboru történetében.
Akárminő legyen a jegyzékkel megindult mozgalom további fejlődése, az már bizonyos, hogy a jegyzék átnyujtásától kezdve az Egyesült-Államok bizonyos mértékben és bizonyos irányokban befolyást gyakorolnak a világháboru folyamatára és lebonyolitására, vagyis megszüntek a világháborunak passziv résztvevői lenni.
Bár még mindig föltehető, hogy távol áll az Egyesült-Államok kormányától nemcsak a fegyveres hadviselés, de még az egyik hadviselő féllel szemben való nyilt állásfoglalás is, mégis kételkednünk kell abban, hogy az észak-amerikai Unió mai vezetőit egyedül az emberiesség érzései, vagy a nemzetközi jognak a saját céljaik és gondolataik szerint való átalakitása vezetik.
A világháboruban az egész amerikai kontinens, de különösen az Egyesült-Államok viszonyai nagy átalakuláson mentek keresztül és a praktikus yankee közvetlen tapasztalásból nemcsak azt tanulhatta meg, hogy az európai háboru mit jelent gazdaságilag reá nézve, de kitünő üzleti judiciumával azt is jól meg tudja itélni, hogy a háboru tartama és az egyik vagy a másik módon való befejezése minő gazdasági poziciót biztosit számára.
Vessünk mindenekelőtt egy pillantást az Egyesült-Államok gazdasági viszonyainak alakulására a háboru eddigi folyamán. Mikor a háboru kitört, az volt az egyértelmü felfogás, hogy a nagy európai vetélkedőkkel szemben, főleg Németország és Angliával szemben, az észak-amerikai köztársaság fogja a háboru igazi hasznát látni és ujból be fog teljesülni a latin közmondás: inter duos litigantes tertius gaudet.
A háborut megelőző időben az Egyesült-Államok gazdasági viszonya Európában a legnagyobb mértékben befolyásolva volt annak következtében, hogy az amerikai Unió értékpapirjainak az európai tőkegazdaság országokba való elhelyezése által a legnagyobb mértékben el volt adósodva Európának. Ezt a jelentékeny adóssági kamatot az Unió oly módon fedezte, hogy kereskedelmi mérlege állandóan kedvező volt és a milliárdokra menő kiviteli többletekért viszont jelentékeny bevételeket szerezhetett Európából, amelyekkel adóssági kamatait és gazdag lakosságának költséges európai kirándulásait fedezhette.
Az Egyesült-Államoknak tehát szükségük volt erre az export-többletre, sőt annak lehető fejlesztésére és ezért védővámos kereskedelmi politikával igyekeztek a saját iparukat fejleszteni és az európai behozatalt megneheziteni. A háboru első időszakában azonban ugy látszott, mintha az emlitett közmondás ellenére ez a kereskedelmi és fizetési mérleg, amelyen az amerikai köztársaság gazdasági viszonya az óvilághoz fölépül, komoly veszedelemben forognak.
Első sorban a kivitel volt veszélyeztetve, mert ennek negyedrésze a gyapotkivitelre esik. Már pedig az amerikai gyapotnak fővevői Anglia és Németország. A német birodalomba való kivitel a háboru elején, sőt később is jelentékenyen megcsappant, Anglia szövőipara pedig redukált üzemmel dolgozott.
A kiviteli forgalomban második helyen áll a rézexport, amely cikknek legfőbb vevője éppen a német birodalom volt. Viszont a behozatal csökkenése előnyére vált ugyan az amerikai iparnak, de drágulást idézett elő, mig az élelmiszerek kivitele kezdetben szintén nem járt elég kedvező eredményekkel.
