Az uj vámtarifa

Az Ausztriával 1917-en tul létesitendő kiegyezésnek, amennyiben a vámközösséget továbbra is fentartjuk, tudvalévően egyik legfontosabb részét a magyar-osztrák szerződéses vámterület uj autonóm vámtarifájának megállapitása képezi.

Ennek a tarifának tételei alapján folynak majd az alkudozások a vámkülföldi államokkal arról, hogy milyen magas legyen a vámteher a különböző relációkban s a különböző cikkekben a ki- és bevitelnél, ami egyuttal azt is megállapitja, hogy milyen előnyt képvisel a vámmentes bevitel az osztrák ipar részére a magyar piacon s viszont a magyar mezőgazdasági termelésnek az osztrák piacon. 

Az 1912-ben megalakult Magyar vámpolitikai központnak eleve az volt a főfeladata, hogy a merkantil érdekeltség véleményének összefoglalásával, de kellő figyelemmel az ország egyetemes gazdasági érdekeire idejekorán kimeritő javaslatokat terjesszen a magyar kormány elé az uj autonóm vámtarifa tekintetében.

A háboru ezt a munkálatot késleltette, de most már, a mint értesülünk, legalább egy része mégis elkészült. Az ötvenegy tarifaosztály közül ugyanis a Vámközpont tizet már feldolgozott, ugy, hogy az I-X. tarifaosztályra vonatkozó javaslatainak s ezek indokolásának kefelevonatát a kötelékébe tartozó érdekelteknek észrevételeik megtétele végett már néhány hét előtt megküldhette. A mint értesülünk, a vélemények egy része már be is érkezett, a többit rövidesen várjak. Időközben sürgősen folyik a XI-LI. tarifaosztályok feldolgozása is. Azt remélik a Vámközpontban, hogy folyó évi májusra az egész munkálat elkészül. 

Mindenképpen sajnálatos, hogy a szóban lévő munkálat teljes egészében már most nem áll rendelkezésre. Az abban foglalt javaslatok és különösen a részletes indokolás tájékoztathatja ugyanis a szakköröket a legmegbizhatóbban (mert közvetlen forrásból gyüjtött anyagból van meritve) arról a hatásról, melyet az 1906-ban inaugurált vámpolitikánk és a kapcsolatosan kötött kereskedelmi szerződések a magyar termés különböző ágazataira, ugyszintén a fogyasztásra gyakoroltak.

Ennek alapos ismerete pedig nyilvánvalóan egyik fontos előfeltétele a helyes állásfoglalásnak ugy az Ausztriával létesitendő kiegyezés, valamint a középeurópai gazdasági blokk kérdéseiben. Csak ezeknek az adatoknak alapján formálhatunk kellő itéletet arról, vajjon ajánlatosabb-e Ausztriával a sima vasutközösség, esetleg közbenső vámok mellett rendbejönni, vagy a tényleges önálló vámterület alapján szerződést kötni, ugyszintén a szóbanlevő adatok nyujthatnak irányitást arra nézve is, hogy milyen határok között mozoghat vámügyi téren a tervbevett magyar-osztrák-német gazdasági közeledés. 

A Vámközpont az I-X. tarifaosztályokra vonatkozó javaslatait annak feltételezésével teszi meg, hogy a vasutközösség továbbra is fennmarad. A feldolgozott tarifaosztályok a következők: gyarmatáruk, füszerek, déli gyümölcs, cukor, dohány, gabona, hüvelyesek, liszt, gyümölcs, főzelék, vágó- és igásállatok, más állatok, állati termékek. 

A munkálat keretébe esik, a mint látjuk, a gabonavámok kérdése is.
A most érvényben levő szerződéses vámtarifa, illetve az 1907: LIII. törvénycikkbe foglalt azonos magyar autonóm vámtarifa tudvalevően a buzára, rozsra, árpára, babra és tengerire nézve nemcsak általános vámtételeket, hanem minimális vámtételeket is megállapit, melyeken alul a behozatali vám a vámkülföldi államokkal való szerződéses megállapodás utján le nem szállitható.

Mindenképpen általános nagy érdeklődésre tarthat számot, hogy milyen javaslatokat tett a Vámpolitikai Központ a gabona-vámok nagy fontosságu kérdésében.
–ck