A tengerhajózási vállalatok, elsősorban az Adria, a háboru egész tartama alatt minden hó elsején felvette a törvényileg megállapitott szubvenciók tulnyomó részét. A szubvenciók folyósitása nyilván csak azért történhet meg, mert a törvény megszerkesztésekor nem számoltak azzal az eshetőséggel, hogy egy világháboru teljesen megbénithatja a tengeri forgalmat, s igy – sajnos – a törvény betüje most is köti a kormányt. 

Az Adria évente közel harmadfél milliót vesz fel a háboru alatt is, nem mintha akár egy járatot fenn tudna tartani, vagy akár egy hajót tudna épiteni, hanem azért, hogy tartalékait szaporithassa és gond nélkül evezzen át a háboru vizein. A kormány rendkivüli jövedelem forrásokat keres, hogy a rendkivüli kiadásokat fedezhesse s ugyanakkor kénytelen folyósitani olyan milliókat, amelyek végeredményben gazdag tőkepénzesek zsebébe vándorolnak. 

Kétségtelen, hogy maga az Adria is érzi ennek a helyzetnek abszurd visszás voltát és szeretne módot találni arra, hogy az ódiumtól szabaduljon, amely a közvélemény elitélő szavában reá nehezedik.

Ennek egyszerü a módja: tessék a kormány rendelkezésére bocsátani a szubvenciót! Biztosak vagyunk benne, hogy a kormány meg fogja találni a módját annak, hogy ezeket a milliókat közérdekü célokra forditsa és hogy nem lesz nehéz jobb helyre juttatni ezeket a fölös apanázsokat, mint az Adria részvényeseinek trezorjába.

Elégedjen meg az Adria azzal a fényes konjunkturával, ami a háboru után vár reá s addig ne éljen vissza azzal, hogy a törvényhozók éppoly kevéssé számoltak egy világháboru lehetőségével, mint a – katonák.