A kereskedelmi miniszter tudvalevőleg értesitette a kamarákat, hogy hivják fel a kereskedőket, hogy szerbiai kintlévőségeiket a 111. hadsereg hadtápparancsnokságánál jelentsék be. A budapesti kamara utján eddig mintegy 3,5 millió K követelést jelentette be.

Időközben egyes kereskedők személyesen akartak a szerbiai viszonyokról tájékozást szerezni és leutaztak Belgrádba. Ezek a kereskedők csakhamar visszatértek, azt hozván hirül, hogy a hadtápparancsnokság nem tud semmit a kintlevőségek behajtásáról és zavarban van, mert nem tudja mit csináljon a hozzá érkező bélyeges okmányokkal, melyekkel a követeléseket bejelentik. Az egész hiradás egy buzgó katonai tisztviselő félreértéséből keletkezett.

Szerbia egyelőre szigoru katonai uralom alatt van, a gazdasági élet még nem tért vissza rendes medrébe és a katonai parancsnokságoknak egyéb dolguk van, semmint hogy polgári követelések biztositásával foglalkozzanak. 

Az kétségtelen, hogy a hágai konvenció értelmében a polgári peres eljárás a szerb törvények értelmében tovább funkcionál, ámde fentartatott a szerb kormány azon intézkedése is, mely az adósoknak a békekötés után hat hónapra fizetési haladékot engedélyezett. A mig ez a rendelkezés hatályban van, nagyon természetes, hogy a magyar hitelezőknek, de más hitelezőknek is, vajmi kevés keresnivalójuk van Szerbiában.

Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy mind több olyan kereskedő és iparos tér vissza Szerbiába üzletük vagy vállalatuk folytatására, a kiknek anyagi helyzete a fizetést lehetővé tenné, mindenesetre fontolóra kellene venni a moratórium megszüntetését, illetve a követeléseinknek lehető biztositását. Nagyon természetes, hogy itt kizárólag a birói mérlegelésnek volna fentartandó, vajjon kik tudnak fizetést teljesiteni.

Ámde még ebben az esetben is felmerül az a jogos kérdés, hogy vajjon a fizetések milyen valutában teljesitendők s mi történik a követelés összegével, a midőn ma a dinár értéke körülbelül ötven százalékra tehető.

Ezek szerint az egész kérdés még fejletlen és elő nem készitett állapotban leledzik, miért csodálkozunk, hogy a kereskedőket mindenféle felhivásokkal tévesztik meg.