A berlini utca nyugodt és kényelmes mozgása ma is ugyanaz, mint két, vagy három év előtt. A kirakatok fényesen égnek, a járdákon jobbra és ballra hullámzik a tömeg, minden étterem, az Adlontól az Aschingerig tele van, sőt még az árak is alig módosultak. Szinte hihetetlen, hogy ilyen rettenetes megpróbáltatás és az áldozatok és szenvedések légióit milyen fölénnyel viseli el Berlin és egész Németország.
Egy intézkedés van csak, ami azt bizonyitja, hogy rendkivüli idők vannak és ez az egyórai zárás, amelyet kérhetetlen pontossággal hajtanak végre, de amely ellen nincs is senkinek kifogása. Pont egy órakor minden vendéglőben, minden kávéházban és minden mulatóhelyen leoltják a villanyt, összedobálják a székeket, miután már jó félórával előbb igyekeznek kinézni a vendégeket. A berliniek ezt természetesnek veszik, aminthogy általában az egész háborus akciót oly meggyőződéses türelemmel veszik tudomásul, mint akik tudják, hogy igaz ügyért verekednek és hogy verekedés nélkül nincs igazság.
A családok háztartása alig érzi meg a háborus idők nyomását.
Az élelmezés rendje szinte kifogástalan és a husos és a hustalan napok cseréje, az étrend arányos megosztása, a sok apró gondoskodás és figyelem, amivel a hatóságok kedveskednek a polgároknak, jóformán lehetetlenné teszi azt, hogy komoly gondok jelentkezzenek.
Nem is lehet Németországnak baja, amikor tiz osztriga még mindig csak két márka és a legfinomabb teknősbékalevest negyvenöt pfennigért vesztegetik az előkelő étteremben. Mennyi finom hal, mennyi delikatesz, a konyhamüvészet hány remeke kerül most ki a napi étlapra és válik a szegényebb osztály eledelévé, ahelyett, hogy a gazdagoknak okozna kivételes gyönyörüséget.
Az utcákon meglátszik, hogy autórekvirálás volt és hogy egyáltalán csak az tart kocsit magának, akinek feltétlenül szüksége van rá, a magánautók pedig a császári ház tagjai, a katonai hatóságokon és az orvosokon kivül teljesen megszüntek.
Ehelyett roppant megszaporodott a földalatti és villamosforgalom, ugy hogy az eddigi földalatti hálózat kiépitése, ami folyamatban van, rendkivül szükségessé és sürgőssé vált. Hét kocsis menetek is alig birják a hazaözönlő és a szórakozni induló tömegeket elszállitani és csak az a szerencse, hogy a berlini közönség tényleg fegyelmezett és nemcsak magára vigyáz, hanem azokra is, akikkel együtt van és utazik.
Egyáltalán a nagy hidegség és józanság mellett az altruizmusnak olyan tiszta és fölényes lobogását érezni a berlini utcán és a berlini népnél, ami megint csak amellett szól, hogy a világ legelső fajtája.
