A gummi rekvirálása
A honvédelmi miniszter 163/eln. 20. b. 1916. szám alatt rendeletet adott ki egyes meghatározott gummikészleteknek hadicélokra való igénybevétele tárgyában.
Az igénybevétel kiterjed:
a) az összes nyers gumikészletekre (mosott és nem mosott állapotuakra egyaránt);
b) uj vagy még egyáltalán használható, sima vagy szeges automobilkerék gummiköpenyegekre;
c) a már nem használható (ócska) automobilkerék gummiköpenyekre, bármily méretüek is azok;
d) mindennemü és minden méretü automobilkerék gummitömlőkre (uj, használt vagy ócska);
e) mindennemü és minden méretü automobilkerék tömörgummi-abroncsra (uj, használt vagy ócska).
Az igénybevétel kiterjed a b), d) és e) pont alatt megnevezett tárgyakra akkor is, ha azok az automobilkerekekre már fel vannak szerelve.
A hadicélokra igénybevett gummikészleteket azok birtokosa vagy megőrzője köteles 1916. január 15-ig bezárólag a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium ipari műszaki osztályának (Budapest, II. Lánchid utca 1-3.) bejelenteni.
Az átvett cikkekért térités jár, melynek nagyságát az átvételi bizottság állapitja meg.
Rekvirálni kell a devizákat
– Krausz Simon javaslata –
Az ország közönsége egyre nagyobb érdeklődéssel figyel egy uj problémára, amely eddig sohasem izgatta és amelynek a jelentőségét még ma sem érti. Arról van szó, hogy miért olyan olcsó a mi pénzünk és miért olyan drága, amit érte kapunk.
Ezzel a kérdéssel a pénzügyminiszterek éppugy foglalkoznak, mint a nagybankok vagy az exportőrök, eddig azonban javarészt csak magyarázatokat találtak, nem pedig megoldást, amire égető szükség volna.
A magyarázat egyszerü: rá vagyunk szorulva a külföldre és a külföldi iparcikkekre s igy a semleges államok annyit kérnek áruikért, amennyit akarnak s olyan árfolyammal értékelik a mi pénzünket, amely a legkedvezőbb számunkra. Ez okozza a magyar és osztrák pénz diszparitását s azt, hogy tulajdonképpen kevesebb árut adnak nekünk több pénzért, mint a háboru előtt s ennek folyamán itthon minden árucikk megdrágul, amit a külföldről hozunk, vagy amiből nincs feleslegünk.
Magyarázat volna tehát elég, éppen csak a segitség hiányzik.
Egy pozitiv javaslat volt erre vonatkozólag már hónapok előtt s ez a javaslat Krausz Simoné volt, aki a valuta és a devizapiac legavatottabb ismerője. Krausz Simon már régebben proponálta Teleszky János pénzügyminiszternek, hogy állitson fel devizaközpontot és evvel vessen véget azoknak a manipulációknak, amelyek – sajnos – nemcsak a külföld részéről, hanem bankjaink és exportőreink soraiban is egyre elharapódznak.
Ezt az előterjesztést magáévá tette – a német pénzügyi államtitkár és Berlinben fel is állitották a központot. Nálunk egyelőre semmi sem történt, noha égető szükség lett volna arra, hogy Krausz Simon propoziciója valóra váljon.
Még nem késő: a kormánynak módjában áll, hogy haladéktalanul realizálja a központ tervét, mert az idő sürget és Krausz Simon nagyszabásu ötlete utóvégre is nekünk szólt, nem pedig Németországnak.
