A csillagászat történetében Kopernikus után Kepler, Galilei és Newton nevei mellé még egy negyedik sorakozik méltó társ gyanánt, a dán Tycho Brahe, kiről halála 300-ados évfordulóján, mint a modern csillagászati tudomány alapítóinak egyikéről emlékezik meg a művelt világ.
Tycho, vagy nevének dános irásmódjával Tyge Brahe, elég szerencsés körülmények között élt, hogy nem kellett anyagi bajokkal küzdenie. Egy dán nemes fia folt, s 1546-ban született a knudstrupi családi birtokon, mely ma svéd birtok, de akkor Dániához tartozott.
1559 tavaszán a kopenhágai egyetem hallgatója volt, a hol az 1560 augusztus 21-én észlelt napfogyatkozás annyira fölkeltette figyelmét a csillagászat iránt, hogy csillagászati műveket szerzett s bölcseleti és jogi tanúlányait egészen elhanyagolta. Lipcsébe kerülve, ott is folytatta titkon csillagászati tanúlmányait, méréseket eszközölt az égen, melyekkel kimutatta a régi táblázatoknak s azok kezdetleges eszközeinek hiányosságait.
A Dánia és Svédország között kitört háború újra visszaszólította Tychot 1561-ben hazájába, de mikor rokonai és barátai minden áron le akarták beszélni a csillagászatról, elhatározta, hogy Wittenbergába megy. Mikor itt a pestis kitört, Rostock felé vette útját, a hol 1568-ig maradt, a mikor újra kezébe vette a vándorbotot. Ifjabb korában nagy párbajvívó is volt. Egy párbajban az orrából le is vágtak egy darabot s ő egy ezüst-lemezzel pótolta. Ez az ezüstlemez az orra nyergén látható legtöbb arczképén; így azon is, a melyet a mai számunkban közlünk.
Úgy látszik hogy ezalatt rokonai is kibékültek hivatásával, mert alighanem az ő közbenjárásuknak tulajdonítható, hogy II. Frigyes dán irály 1568-ban irásban Tychónak igérte a roeskildei székesegyházban legelőbb megürülendő kanonoki állást.
Vándorútja addig is Württembergen át Bázelbe s onnan 1569 elején Augsburgba vitte, a hol gazdag patricziusok költségén először kezdett saját terve szerint csillagászati műszereket szerkeszteni. 1570-ben azonban atyja sulyos betegsége a hazájába való visszatérésre kényszerítette.
Atyjának a következő évben történt halála után Tycho egy anyai nagybátyjához költözött át, a ki házában laboratoriumot rendezett be számára, hol az ifjú tudós főleg vegyészeti tanúlmányokkal kezdett foglalkozni, míg egy váratlan esemény vissza nem vezette újra a csillagászathoz.
1572 őszén ugyanis a Cassiopeia csillagképben egy új csillag tűnt föl, ép úgy, mint a hogy a jelen év februárjában a Perseusban is egy új ragyogó csillagot fedeztek föl. De az 1572. évi esemény még annyival nagyobb feltünést keltett, mert az új csillag oly rendkívüli fényű volt, akár a Venus legszebb ragyogásában. Tycho november 11-én pillantott meg először ezt a csillagot, s ettől fogva állandóan figyelemmel kisérte. Észleleteiről egy értekezést irt, melyet azonban csak barátja unszolására tett közzé, miután értesűlt az új csillag felől elterjedt számos balvéleményről.
Ez a mű alapitotta meg Tycho csillagászati hirnevét úgy, hogy utána az új csillagot is csak „Tychoi”-nak nevezték, bár nem ő észlelte először. Ő volt azonban az első, a ki az új csillag távolságait a Cassiopeia többi csillagaitól újra és újra, az akkori időkhöz képest rendkivül pontosan mérte ki s kétségtelenűl kimutatta, hogy az új csillag láthatósága egész ideje alatt nem változtatta helyét az álló csillagok közt, hogy tehát nem volt üstökös vagy épen meteor, a mint az akkori tudósok hitték, hanem az álló csillagokhoz tartozott.
Ám ez az egyszerű tény rendkívüli fontosságú volt, mert megdöntötte az akkori tudomány több téves alapvető tételét.
Azonban Tycho sem szabadúlhatott egészen kora babonás képzeteitől. Munkájában az új csillag feltűnéséből mindenféle csapásokat jósolt az emberiségre. De ez nem kisebbitheti tudományos érdemét, mert kora gondolkodásával együtt járt.
1573-ban Tycho egy polgári származású lánynyal lépett házasságra, kivel haláláig boldogan élt, habár úgy látszik, egyházilag nem volt is megáldva a házassága. Ez azonban sem az akkori kánonjog, sem a régi dán törvények szerint nem volt szükséges, mert hosszabb együttélés elég volt arra, hogy a házasságot jogilag is érvényessé tegye. Mindazáltal ez a házasság Tychónak hatalmas és befolyásos rokonságához való viszonyát lényegesen roszabbitotta.
Talán ez volt az oka annak is, hogy a kilátásba helyezett kanonoki stallumot még mindig nem nyerhette el, valamint annak, hogy Tycho rászánta magát hazája elhagyására. Mielőtt azonban ezt a tervét végrehajthatta volna, tanítványai és a király óhajára az 1574-75-iki téli félévben néhány előadást tartott a koppenhágai egyetemen a csillagászatból, melyek befejezése után családostól Kasselbe költözött.
Itt ez időben már IV. Vilmos hesszeni őrgróf rendszeres csillagvizsgáló-intézetet tartott fönn, mely még a mai fogalmak szerint is számot tett volna. Vilmos maga is szenvedélyesen űzte a csillagvizsgálást s különösen az álló csillagok helyeinek új meghatározásával foglalkozott, már jóval Tycho előtt. Tycho megérkezése újabb lendületet adott a művelt világ e legelső csillagvizsgáló-intézetének.
Élénk levélváltás fejlődött ki a tudós és a tudománykedvelő őrgróf között főleg a csillagászati kérdésekről, sőt az őrgróf pártfogása annyiban is használt Tychónak, hogy a legmelegebben ajánlotta II. Frigyes dán királynak úgy, hogy mikor 1575 végén Tycho visszatért Dániába, a király a Kopenhága és Helsingör közt fekvő Hvesen szigetet neki ajándékozta hűbérként, 500 tallér évdijjal, a mellett 400 tallért adott neki egy csillagvizsgáló épitésére. Később a dán király bőkezűsége ezt a segélyt évi 2400 tallérra emelte, sőt kifizette Tychonak 1588-ig, mintegy 6000 tallérra szaporodott tudományos czélokból csinált adósságait is.
Itt épített most Tycho magának lakóházat és egy kastélyszerű csillagvizsgálót.
Két évtizeden át folytatta itt alapvető tudományos vizsgálódásait a nap, hol és bolygók pályájáról, 777 nagy gonddal megfigyelt csillag katalogusát állitotta össze, azonkivül leirta az 1577-ben feltünt üstököst. Czáfolhatatlanúl kiszámította Sristoteles hiveivel szemben, hogy az üstökös távolabb esik a földtől, mint a hold.
1597 húsvétján elszánta magát Hvesen sziget elhagyására s családjával, segédeivel, szolgáival együtt elbúcsúzott tudományos kutatásai szinhelyétől; előbb Kopenhágába és Rostockba, majd Prágába utazott II. Rudolf császárhoz, ki örömmel fogadta s a Prága melletti Benatky-kastélyt jelölte ki tartózkodási helyéül. 1600-ban aztán a császár hívására végleg Prágába költözött, megkezdve ott egy csillagvizsgáló épitését. De a halál hirtelen véget vetett nagy terveinek. Október 24-én alig tiz napi betegség után meghalt s november 4-én nagy pompával temették el a prágai Teynkirchébe.
