Budapest, 1915. november 6.
Nem először emelünk szót a Magyarország jövője iránt messzelátó törekvéstől áthatott közgazdák és társadalmi tényezők sürgetése mellett, hogy Magyarországon minden módon és erővel meg kell valósitani a többtermelést, főképen a mezőgazdaság, de egyszersmind a létföltétellel biró iparágak terén is.
A háboru feltárta annak lehetőségét, hogy az ország önmaga erejéből is fenntarthatja magát a válságos időben, feltárta Magyarországnak eddig kellően nem becsült és számitásba nem vett gazdasági erejét, mezőgazdaságának az ország fenntartásában való oszlopos szerepét és hivatását; de feltárta eddigi munkánk elégtelenségét is.
Mezőgazdasági termelésünk a gyönge tavalyi esztendő miatt például a mult télen nem csak növelte a drágaságot, hanem megnehezitette, megsilányitotta a közélelmezést. Ezt sokkal könnyebben lehetett volna biztositani, ha mezőgazdáink valamennyire már rátértek volna az okszerü többtermelésre, amelyet már a béke éveiben annyi felől ajánlottak és sürgettek. Az idei türhető esztendőnek mindenesetre még könnyebben viselhetnők a sulyát, ha még több eleség állana rendelkezésünkre, és még inkább pótolhatnók a máskor behozhatott élelmiszereket, mint például a rizst. Állattenyésztésünk és ekképen a husfogyasztás sem került volna olyan kritikus helyzetbe, mint most.
A többtermelés megvalósitására azonban csak a nagy tömegek helyes gazdasági nevelésével várható, amikor a tapasztalati eredményekből meggyőződött, tanult gazdaelemek tulteszik magukat a megszokott kényelmes felfogáson.
Az időközben kitört háboru miatt a törvényhozás nem fordithatott figyelmet az egyik mult cikkünkben már emlitett inditványra, amely a népiskolákban a gazdasági szakoktatás szervezését javasolta.
Horderejére nézve nem kevésbé fontos, szinte korszakos inditvánnyal lép most fel egy röpiratban Nagy László m. k. honvéd alhadbiztos, amelyben kivánja, sőt erre konkrét javaslatot tesz, előterjesztvén egyszersmind a szervezés alapelveit, a mezőgazdasági és ipari oktatásnak a katonaságnál való bevezetésére.
Szivesen látjuk, hogy Hazay minisztersége alatt tiszti körökben is mindtöbben találkoznak, akik tollat fognak, hogy mondanivalójukat szélesebb körökben megismertessék; de különösen jól esik, midőn ilyen termékenyitő eszmét visznek a közvélemény elé.
Nagy László inditványa az, hogy a katonát polgári foglalkozási köre és hajlama szerint szolgálati ideje alatt gazdasági és ipari munkára képezzék ki.
Igen sokan tapasztalhatták, hogy a kiszolgált katonák jó nagy része nem akarta folytatni a földmüvelést vagy mesterségét, hanem „állásokra” való törekvéssel szaporitotta a megélhetésért tülekedő céltévesztett emberek számát. Ennek valóságát és igazságát Nagy László röpirata is emliti. Az ország gazdasági érdeke pedig azt követeli, hogy az ilyen terméketlen uraskodási hajlamokat kiirtsuk; a katonai szolgálat, mint általános polgári kötelesség, ne járjon a polgári életmód kárának következményével.
Tökéletesen igaza van a szerzőnek, midőn ezt a közigazságot fejezi ki:
„A háboru előtt mily kevesen gondoltak arra, hogy a termelés nagysága és minősége oly fontos közérdek, s ezt az ország teherbiró képességének fokozása megkivánja. A háboru kényszeritő körülményei által teremtett megismerés most már nem csak a háborura, hanem mindenkorra érvényes. Tegnap még mindenki azt termelt és ugy termelt a földjén, amit akart, ma már rájöttünk, hogy a közérdek megkivánja minden talpalattnyi földnek helyes és legmesszebb menő kihasználását.”
Erre akarja ő neveltetni a katonaságot. És helyesen.
Mert a katonai fegyelem alatt maga a tanitás eredménye jobban biztositható. S az az ember, aki a hasznos tudnivalók mellett önfegyelmezettséget és pontosságot, szabatosságot megtanulta, mindenesetre későbbi munkájában és viselkedésében sem fogja magát annak hatása alól kivonni, tehát hasznosabb munkástagja lesz a polgárságnak.
A szerző a kiképzés módszereit is kifejti, sőt költségvetést is állit föl.
Ezekbe a részletekbe nem akarunk most beleszólni; meg fogják vitatni azt a különböző szakmák tényezői, amint Nagy László is bele akarja vonni a különböző gazdasági kormányzati ágak vezetőit. A fő az, hogy magát az elvet magáévá tegye mind a hadügyi, mind a földmüvelési, kereskedelmi és pénzügyi kormány s valósitsa meg együttesen. Az eszme megvalósitása meg nem becsülhető gazdasági és társadalmi haszonnal járhat az országra.
Örs
