A fogyasztó el sem tudja képzelni, hogy e cikk előállítása körül a háboru kitörése óta mennyi a baj. Már igen sokszor fenyegette a magyar gyufagyárakat az, hogy egyáltalában nem termelhetnek, aminek rendkivüli gyufahiány lett volna a következménye.

Hogy a termelés milyen nehézzé vált és mennyire megdrágult, azt mindenki kiszámithatja, ha tekintetbe veszi, hogy a foszfornak ára kilogrammonként 5 koronáról 15 és 20 koronára, a kén ára 100 kilogrammonként 25 koronáról 180, 200 koronára, a paraffin 40 koronáról 130 koronára emelkedett, a papir ára 40 korona helyett 60 korona.

Az orosz nyárfa, amelyet az egész világ gyufagyárai használnak, egyáltalában nem szerezhető be, mig a silányabb hazai fának köbmétere 25 korona helyett 40 és 60 koronába kerül és így van ez minden a gyártáshoz szükséges anyaggal.

Ha ezután még tekintetbe vesszük, hogy ebben a kényes iparágban gyakorlott munkások hiányában, az üzemek sokkal magasabb munkabérek és gyakorlatlan munkások mellett csak nehezen tarthatók fenn, kétségtelen, hogy ily körülmények között a nehéz nyomást a fogyasztók is érzik.

Ugy, mint minden más cikknek, tehát a gyufának áremelkedése is tisztán és kizárólag a háboru következménye, mert a gyárak nem tettek egyebet, mint a nyersanyagban és költségben beállott áremelkedést tovább adták, de minden erejüket megfeszitették, hogy üzemük fenntartható legyen és így ugy a polgári lakosság, mint a katonaság gyufával el legyen látva.

Sem Ausztriában, sem Németországban a gyufa nem olcsóbb, mint nálunk, sőt amint beérkező hirekből tudjuk, az ellenséges államokban még drágább. Legujabban Norvégia behozta a gyufaadót és Angliában is előkészületek folynak gyufaadó életbeléptetése végett.