Budapest. 1915. október 23.
A hivatalos harctéri bulletinek mellett ez alkalommal egy uj jelentés fekszik előttünk, amely a háboru érdekében kifejtett gazdasági tevékenyéről számol be.
A háboru nemcsak a fronton dult, hanem a szó legigazibb értelmében a harcvonalon belül is és az utóbbi semmivel sem volt alárendeltebb, mint a másik. Hiszen ellenfeleinknek nyilt és bevallott célja volt országunknak a szövetségesekkel egyetemben való kiéheztetése, az a számitó törekvés, hogy amig dicső hadseregünk diadalt diadalra halmoz a tüzvonalban, belülről az országból az éhező otthonmaradottak jajszava és sirása hangozzék feléjük.
Hányszor volt alkalmunk olvasni tábori levelekben, hogy a téli fagyból hazairó katona nem panaszkodik sorsa miatt, az otthoniak csöppet se aggódjanak miatta; ellenben félő hangon érdeklődik az otthonhagyott családtagok sora iránt. Van-e ennivalójuk, jut-e a gyerekeknek legalább kenyér.
Mert ugy hirlik a foglyok szájából, akik a saját lapjaikból olvasták, hogy az ellenség számitása ebben a tekintetben sikerült és otthon az éhség kinjait szenvedik az apák, anyák, a feleség, meg a gyermekek. Képzelhető fájóbb, nyugtalanitóbb valami, mint a lövészároknak ez a viziója?
Az ellenfelek hiresztelése nem volt igaz és ez a törekvésük éppen ugy dugába dőlt, mint ahogyan nagy garral hirdetett véres reményeik a harc mezején meghiusultak. De mi, akik itthon maradtunk, tudjuk legjobban, hogy ahhoz, hogy ezt a számitást meghiusithassuk, tervszerü, erős és vállvetett munkálkodásra volt szükség, mert gondoskodni kellett a hadi szükségletek ellátásáról és mindezek mellett gondunknak arra is kellett irányulnia, hogy a gazdasági termelés és gazdasági munka ide bent az országban zavartalanul legyen folytatható.
Ha az ország gazdasági szívverése a háboru következtében elállt volna, éppen olyan katasztrófális következményeket vont volna maga után, mint egy döntő ütközet elveszitése. És ennélfogva azok, akik részt vettek ebben a belső gazdasági munkában, magának a háborunak sikere érdekében csak olyan hasznos tevékenységet fejtettek ki, mint a harcvonalban álló katonák és vezéreik.
Érthető érdeklődéssel vettük kezünkbe a könyvet, amelyben a budapesti kereskedelmi és iparkamara beszámol a gazdasági élet terén kifejtett tevékenységéről a világháboru első évében. A budapesti kamara, mint ezt jól tudjuk, erősen kivette a maga részét ebből a gazdasági küzdelemből. Müködésével irányitója volt az összes vidéki kamaráknak és Lánczy Leónak, a kamara nagytekintélyü elnökének vezetése alatt az összes gazdasági érdekképviseleteket sikerült a háboru tartamára maga köré csoportositania és ennek az együtt müködésnek, mint arról a jelentés tanuskodik, igen előnyös hatása volt az egész gazdasági közigazgatásra a háboru első évében.
Már pedig a háboru első évében a közigazgatásra nehezedett az összes eddigelé nem ismert és a kellő tapasztalatok hiányában azonnal megfelelő gondozásban nem részesithető közgazdasági feladatok megoldása, intézése és irányitása. A háboru második évében uj szervek, a haditermény-társaság és a különböző központok léptek a közigazgatás szervei elé, amelyeknek már az első év tapasztalatai segitségére voltak.
Az első évnek ezt a fárasztó, sokszor eredménytelen, de gyakran szép eredményekre vezetett munkásságát találjuk összefoglalva a budapesti kamara jelentésében, nem a kamarai évkönyvek szokott üzleti jelentései módjára, hanem egyedül a kamara és az általa közös munkára szólitott gazdasági szervek működéséről szóló jelentés formájában.
Természetesen az összes kérdéseket csak azokban az alakjukban ismertethetjük meg a jelenlétből, amint azok a kamara elé kerültek és a kamara velök szemben első sorban, mint a gondjaira bizott ipari és kereskedelmi érdekek képviselője foglal állást.
