A tenger alatt járók biztonságának egyik legfontosabb föltétele, hogy a hajótest oly szilárd épitésü legyen, hogy a ránehezedő viznyomásnak, mely a tengermélységbe merülés szerint egyre fokozódik ellenállhasson. 

A tenger alatt járók szilárdságára vonatkozó vizsgálati és kisérleti próbák, amik arra valók, hogy a külső viznyomással szemben való ellenállóság mértékét megállapitsák, elsőrangu fontossággal birnak tehát. Ez okból szokásos az elkészült uj tenger alatt járó hajókkal oly mélységben, ami a gyakorlatban előfordul, merülési próbákat tenni. Ezek a próbák azonban természetszerüleg sok nehézségekbe ütköznek. 

A hajógyáraknak ugyanis nem mindig áll a közelben rendelkezésre a szükséges 60–70 méteres vizmélység, de meg a merülési kisérletek és próbák maguk is sok nehézséggel járnak és veszedelmet is rejtenek magukban s ez okból a legtöbb esetben a hajót személyzet nélkül kénytelenek a vizbe sülyeszteni.

Csak hogy ezáltal elveszik annak a lehetősége, hogy a hajót a vizbemerülten figyelhessék meg, egy másik baj pedig az, hogy a hajót a vizbesülyesztésnél egy emeltyü szerkezetre kell függeszteni, hogy a vizből kiemelhető legyen. Mivel pedig a szükséges mélységek többnyire nem közvetlenül a part mellett találhatók, egy külön jármüre van szükség rendkivül erős emeltyüszerkezettel, amivel azonban csak igen nyugodt időben lehet dolgozni. 

A próbák körül való ezen nehézségek az olasz haditengerészetet arra birták, hogy egy speciális jármüvet konstruáljanak, az ugynevezett vizsgáló dokkot, amely mü a nyomási próbák eszközlését aránylag egyszerü és teljesen veszélytelen módon teszi lehetővé.

A hajótestre gyakorolt nyomási próbákat – a legmagasabb nyomás átlagosan körülbelül 6–7 kilogramm négyzetcentiméterenként, a 60–70 méteres vizmélységben – a tenger alatt járó belsejében levő személyzet állandóan megfigyeli, és nemcsak a kötelékekben beálló meghajlásokat mérik meg, hanem sokkal inkább arra szoritkoznak, hogy a ballaszt (a tank) szilárdságát és tartóképességét vizsgálják, továbbá a szivattyukat és az egyéb szerkezeteket, amik mind tényezői az üzembiztonságnak, ami viszont legelső feltétele és elengedhetetlen kelléke a tenger alatt járónak, ami nélkül szolgálatba nem állitható és utra nem bocsátható.
P. H.