Az 1920-as békében elveszített területek etnikai-nemzeti összetételük alapján négy típusba sorolhatók.
Az első típusba azok a területek sorolhatók, melyeken a lakosság elsöprő többsége nem magyar. Ide sorolható mindenekelőtt Horvátország. Itt – horvát és szerb többség mellett – a magyarok aránya csak egy-két százalék. Burgenlandban, a Temesközben és néhány dél-erdélyi megyében, a Felvidék északi sávjában a magyarok aránya ugyancsak 10 százalék alatt marad.
Ezek a területek egy népszavazás esetén egészen bizonyosan elvesztek volna. Megtartásuk akkor lehetetlen volt, elveszítésük a népek önrendelkezése alapján elfogadható.
A második típusba a vegyes lakosságú területek sorolhatók. Ennek prototípusa Kárpátalja, ahol ruszin relatív többség (42%) mellett 31% magyar élt, s rajtuk kívül szlovákok, románok, valamint 11% német. (Jegyezzük meg, a nagyon magas arányt kitevő zsidók nyelvük alapján a magyarok és a németek között szerepelnek).
Kárpátalját Csehszlovákia kapta, noha a területnek cseh lakossága egyáltalán nincs, a szlovákok aránya pedig csak 4 százalék. Hasonlóan vegyes lakosságú terület a Bácska vagy Észak-Erdély. Ezeken a vidékeken népszavazásnak kellett volna döntenie. Egy részük talán így is elvész, más részük talán megmaradhatott volna.
A harmadik típust a trianoni határtól és a homogén magyar nyelvterülettől távol fekvő, de magyar többségű enkláve alkotja. Egyetlen ilyen terület volt: a Székelyföld. Itt vagy területi, nemzeti autonómia biztosítása, vagy egy keskeny összekötő folyosóval Magyarországhoz kapcsolása felelt volna meg a wilsoni elveknek, a népek önrendelkezésének.
Végül a negyedik típust azok a magyar többségű, mégpedig döntő magyar többséggel rendelkező területek alkotják, amelyek a trianoni magyar határ mentén feküdtek, csakhogy a túloldalra kerültek.
Klasszikus példa a Felvidék változó szélességű déli sávja, ahol még 1938-ban is (a csehszlovák kormány telepítési politikája után) a lakosság 90 százaléka magyar. Több, kisebb hasonló területtel találkozhatunk Szabadka környékén, a beregszászi járásban, a Partiumban.
Ezeknél a területeknél egész egyszerűen másutt kellett volna az országhatárt megvonni, ha a népek önrendelkezését nem csupán a szomszédnépek, de a magyarok esetében is érvényesítik.
